|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Csak sétálok az utcán...
Ó a te szerelmed, lelkem titkos fegyvere,
ez tartja életben, ez a mindene.
Ha kedves vagy hozzá, és nagyon szereted,
egy életen át, boldoggá teheted.
Szeresd is nagyon hisz te vagy a mindenem,
te voltál ki összetörte, a páncélt a szívemen.
Eljött hát az idõ, eljött végre hát,
hogy két karom, védõn ölelhessen át.
Csak teérted égnek, az égen a csillagok,
csak egyetlen pillantás és meghalok.
Egy pillanat elég volt, hogy megszeresselek,
nincs az-az idõ, hogy elfeledjelek.
Rád gondolok kedvesem s a bánat messze száll,
de reménytelen szívem, újra s újra megtalál.
Annyira hiányzol, szívem annyira vár,
távol vagyok tõled, hol még az angyal sem jár.
Csak sétálok az utcán s rugdosok egy követ,
íly magányos szívet, még a lámpafénye sem követ.
Mellettem egy árnyék, de már nem sokáig jön,
mert hamarosan egy új nap, ismét rám köszön.
Gubacsi Sándor |
|
|
- április 11 2008 09:29:44
Druszám!
Olvasva e verset, új reményeket adtál nekem, hogy az igazit megkeressem.
"Csak sétálok az utcán s rugdosok egy követ,
íly magányos szívet, még a lámpafénye sem követ." - ez itt egy zseniális kép, ami amúgy, ragyog mint, friss havon a Nap.
Érdekes fordulata az utolsó elõtti mondatnak az utolsó két sor.
Nagyon odatetted, tetszik. Grt.  Sancho |
- április 11 2008 13:00:46
Nagyon gyönyörû és magával vonzott a versed. Tetszik.
Az egész úgy szép ahogy van. Grat. Szeretettel:Kormi |
- április 11 2008 22:55:12
Kedves Sancho, tudod itt arra gondoltam, hogy ha elmész egy lámpa alatt, akkor az árnyék, jól láthatóan mozog veled, de ha mondjuk csak a holdfény világítja meg akkor ez kevésbé látszik. |
- április 12 2008 19:36:55
Lámpafény követ, vagy nem,
Mint parázs sugárzik ez a vers |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
