|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Élet- halál
1
Élet — halál — nekem már mindegy,
Leszámolok, nyugodt vagyok.
Öröm, remény felém már inthet,
Mosolyra, csábra nem adok.
2
Kenyeremnek javát megettem,
De virágot alig szedek!
Egy munkás élet áll mögöttem,
Előttem letarolt vidék. *
3
De azért mégis boldog voltam;
Szivem a múltnak még örül:
Egy hű kebelre rá hajoltam,
Jó gyermekek vettek körűi.
4
Jövőre is van még kilátás,
És a reménynek bő oka:
Körülem gazdag isten-áldás,
Tíz szép reményű unoka.
5
De mennem kell már nem sokára,
Időm kimért, napom lejárt . . .
És mind az, a mit hagyok hátra:
Nem sokat ér, de nem is árt.
6
És majd birám elébe állok . . .
Ki itél engem, ha Te nem?
Mert nem kérdem én a világot,
Te itélj rólam, Istenem!
7
Emelt fővel megyek elődbe,
Bár nem koszorús homlokom;
De mert nem hivtál engem többre,
Itélj meg, nem veszem zokon.
8
A mit tevék, most már csak álom,
Az öröklétbe nem megy át;
De a mi volt, azt nem sajnálom,
S nem siratom éltem javát.
9
Még téged sem sajnállak, kincsem,
Ki engem a sírig kisérsz;
Mert maradásod akkor nincsen,
Tudom, hogy hamar utol-érsz !
***
Szász Károly 1829 – 1905
***
***
Leben - Tod
1
Leben und Tod – mit mir zwinkern,
jetzt rechne ab, ich bin ruhig.
Freude und Hoffnung können winken,
auf Lächeln ‘d reiz, reagiere nicht.
2
Das meiste Brot hab’ schon gegessen,
Blumen pflücke, schon lang nicht mehr!
Hinter mir liegt ein Berufsleben,
vor mir die Landschaft, öd und leer.
3
Aber es war mir, immer von nützen;
Vergangenheit freut noch mein Herz:
an treuen Busen könnte stützen.
Die Kinder waren mein ein d’ alles.
4
Es gibt noch Gründe, um zu hoffen,
und diese Hoffnung hat ein Grund:
Mir fehlt der Anlass, um zu zoffen,
zehn Enkelkinder sind rundum.
5
Aber ich muss auch einmal gehen,
die Zeit ist gezählt, fast vorbei,
und alles muss ich zurückgeben:
Ist nicht viel wert, ’d alles dabei.
6
Dann stehe ich vor meinem Richter,
wer beurteilt mich, wenn es nicht tust?
Weil ich es niemals fragte bisher
du richtest mich, nur du, mein Gott!
7
Ich gehe mit erhobenem Kopf.
Obwohl habe kein Kranz an Stirn;
du hast von mir nicht großer gewollt,
richte über mich, bin nur ein Zwirn.
8
Was getan hab’, jetzt ist nur ein Traum,
es zählt nicht in für Ewigkeit;
doch was ich hatte, bedaure kaum
und trauere nicht, in Bußzeit.
9
Du tust mir nicht auch kein Leid, du liebste,
du, der mich bis zum Grab begleitest;
weil dann du bist noch auch die Ärmste,
ich weiß, dass du sehr bald bei mir legst!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- június 02 2020 19:36:22
Kitűnő versed szeretettel olvastam: Zsuzsa |
- június 05 2020 08:22:57
Köszönöm Zsuzsa,
az olvasást és a hozzászólást is ...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
