Napkorong

Вероника Тушнова:
(1911-1965)

А ЗНАЕШЬ, ВСЁ ЕЩЁ БУДЕТ!

А знаешь, всё ещё будет!
Южный ветер ещё подует,
и весну ещё наколдует,
и память перелистает,
и встретиться нас заставит,
и ещё меня на рассвете
губы твои разбудят.
Понимаешь, всё ещё будет!
В сто концов убегают рельсы,
самолёты уходят в рейсы,
корабли снимаются с якоря…
Если б помнили это люди,
чаще думали бы о чуде,
реже бы люди плакали.
Счастье — что онo? Та же птица:
упустишь — и не поймаешь.
А в клетке ему томиться
тоже ведь не годится,
трудно с ним, понимаешь?
Я его не запру безжалостно,
крыльев не искалечу.
Улетаешь?
Лети, пожалуйста…
Знаешь, как отпразднуем
Встречу!
_______________________________

ÉS TUDD MEG,
LESZ ITT MÉG MINDEN!

És tudd meg, lesz itt még minden!
A déli szél még kél szerintem,
Még tavaszt varázsol itten,
Memóriánk lapozza,
Találkozásunk hozza,
S még ébreszt ajkad csókkal
Engem, ha jő a hajnal.
Értsed meg, lesz itt még minden!
A sínpárok száz fele futnak,
És repülők vágnak az útnak,
Míg hajók szedik fel horgonyuk…
Ha nem felednék ezt a népek,
Csodát gyakrabban idéznének,
S ritkábban kéne sírniuk.
Mi a boldogság? Madár benned,
S nem fogod meg, ha elengedted.
De nem való néki ez sem,
Hogy ketrecben senyvedjen,
Így nehéz vele, sejted?
Szívtelen nem zárom kalitkáját,
Nem csonkítom meg szárnyát.
Hogy elrepülsz?
Tessék, repülj tova…
Találkozásunk – ünnep.
Várd hát!

* * * * *