|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
A hárfás leány
1
Jár házrói-házra nyűtt húrjait verve
Esőben, szélben a hárfás leány,
Szivének minden elfojtott keserve
Megérzik fájó, panaszos dalán.
2
Nem szép e dal, de lelkem úgy átjárja,
Szívemmel minden hangja oly rokon;
Nincs bennök semmi megragadó árja
S úgy elmerengek én e hangokon. ...
3
Tán nem is nyomor hajtja házról-házra
Fájó dalával ezt a gyermeket;
Megcsalt szivének űzi sötét gyásza,
A mig a húr és szive megreped.
4
Siró panaszszal utcza-hosszat járva,
Lelkét emészti minden kis akord ;
Kezéből kihull maholnap a hárfa,
Melyet már most is roskadozva hord. .. .
5
Nagy búmat én is dalolva panaszlom,
Mig húrját veri utczák szegletén;
Az én halottam egy hűtelen asszony,
Az övé meg egy hűtelen legény.
6
S mig ő ott lenn a keskeny utczaszélen
Egy ifjút vádol ablakom alatt,
Múzsámnak én is sóhajtva beszélem:
Az asszony milyen álnok, ingatag!
***
Írta: Barna Izidor: 1860 – 1911
***
***
Das Mädchen mit der Harfe
1
Sie geht vom Haus zum Haus, den alten Saiten zupfend
das Mädchen mit der Harfe im Regen, im Wind,
all die erstickte Bitterkeit des Herzens stupend,
hört man an ihrem schmerzhaften, klagenden Lied.
2
Dieses Lied ist nicht schön, doch es durchdringt ‘d entfesselt
all’ ihre Stimmen sind mit meinem Herz verbunden;
sie haben nichts in sich, was an der Strömung fesselt,
‘d verträumt bin ich, wie mir diese Stimmen munden.
3
Vielleicht nicht mal das Elend trieb sie von Haus zu Haus
mit dem leisen, schmerzlichen Gesang, dieses Kind;
der dunkle Kummer seines Herzens trieb sie hinaus,
bis die Saiten und ihr Herz, ganz zerbrochen lind.
4
Mit weinender Klage lauft sie der Straße entlang,
ihre Seele wird von jedem Akkord verdaut;
die Harfe fällt ihr vielleicht schon morgen aus der Hand,
welche sie jetzt schon niedersinkend trägt herauf.
5
Über meinen Sorgen klage ich auch laut singend,
während sie ihren Saiten an der Straße zupft;
mein Toter, ist eine untreue Frau, unwissend,
und Ihre ein untreuer Junge ganz zerrupft.
6
Und während sie dort unten am schmalen Bordstein sitzt,
sie beklagt einen Jungen unter dem Fenster,
ich rede auch seufzend mit meiner Muse gewitzt:
Wie launisch und falsch, sind die Frauen im Lenzen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- június 29 2020 07:14:57
Nagyszerű vers!
Tisztelettel: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 23. csütörtök,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
