|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sötét éjszakában tompa fénnyel ragyog a hold,
S bennem szabadulni nem hagyó, fájó képek
Furcsa világ és t?z, mely régen elrabolt,
Melyt?l lélekben halott vagyok, látszatra hiába élek.
Röpke boldogság volt, mely akkor semmit nem jelentett,
S az id? múlása ezt is elvitte magával,
De a rom, melyet ott hagyott, magába temetett,
Egyedül maradtam, a t?zzel s a magánnyal.
Tudom, ez talán örökre így marad,
Csendesen pislákoló t?z, én és a magány,
Hogyan hihettem el minden szavadat,
Mely olyan édesen csengett, mintha most is hallanám?
S mért hittem el, hogy te más vagy,
Miért érzem azt, hogy most is gondolsz rám,
Naiv az ember, és sokszor csal a látszat,
Örökre elhitetted velem nem létez? magad talán.
Mert legbelül tudom, semmit sem jelentek neked,
Lelked üres, szívedben a legapróbb parázs is h?vös,
Az én hibám talán, hogy bels?m soha el nem feled?
Minden fájdalmamért vajon ki a b?nös?
Ki vagy te, s mit érzel irántam?
Szerettél és szeretsz, de neked is fáj, ha érzed,
Vagy gy?lölsz engem? Mondd ki azt is bátran,
Mert tudom, téged nem nekem teremtett az élet.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
