|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Erdőben.
1
Oh erdő, erdő, rejteked mit ér,
Ha nincs oly álmodó, ki ide tér? —
Hiába virul el rejtett szépséged,
Ha egy költő-szív nem fedez fel téged.
2
Hiába zúg át lombodon a szél,
Ha nincs, ki érti, mit susog, zenél.
Madár füttyent itt, párja ott felel,
S nincs, a ki ebben- szép összhangra lel.
3
Imitt a völgyet emberek lakozzák,
De nincs halandó, ki feljönne hozzád,
Mind alacsony viskóban megbúvik,
Kis szántóföldjét túrja mindegyik.
4
Lábadnál építettek hajlakot
S egy sem kíváncsi látni homlokod'.
Bölcsőtől sírig hozzád oly közel,
S még sincs, a kit bűbájod érdekel.
5
És elvirul a lombod évrül évre
S szentélyed vár hívőre, ki betérne,
Mindég uj s uj dal kelti föl a berket
S te csak vársz egy értő költői lelket.
6
És szellő-hangon szólsz alá a völgybe,
Hívó fuvalmad' százszor is leküldve,
Majd haragodnak vad viharját érzik,
De lelkük tompult s a vihart nem értik.
7
Magadban állasz, erdő, ide fönn,
Míg távol tájról egy poéta jön,
Beszéltek hosszan szellem-hangokon
S társára lel két társtalan rokon.
***
Palágyi Lajos 1866 – 1933
***
***
Im Wald
1
Ach Wald, sag, was ist es wert dein Versteck,
wenn keine verträumte in dir versteckt?
Umsonst blüht deine verborgene Schönheit,
wenn ein Dichter über dich nicht nie schreibt.
2
So vergebens rauscht der Wind durch dein Laub,
wenn keine versteht, was singt der Blütenstaub.
Der Vogel pfiff hier, sein Partner pfifft dort:
‘d es gibt keinen, der versteht sein Akkord.
3
Unten das Tal, wird von Menschen bewohnt,
doch es gibt kein einziger, der zu dir kommt,
sie verstecken sich in niedrigem Nester,
‘d arbeiten nur an der kleinen Felder.
4
Bauten Hütten unten, bei deinen Firn
‘d niemand ist neugierig auf deiner Stirn.
Von Wiege bis zum Grab nah bei dir,
‘d es gibt bei keiner, ein bisschen Neugier.
5
Dein Laub verblüht Jahr für Jahr immer wieder,
‘d dein Schrein wartet auf die Gläubige Pilger,
es tönt immer neue Songs aus dem Hain
‘d du wartest nur, auf einem kleinen Dichtlein.
6
Und du klingst wie eine Brise im Tal,
die rufende Brise, schon hundertmal,
dann spüren sie den wilden Sturm der Wut,
ihre Seelen sind stumpf, ‘d haben keinen Mut.
7
Du stehst in dir selbst, du Wald, hier oben,
bis ein Poet von weit her kommt, dich zu loben,
ihr redet lang mit leiser Geisterstimme'
‘d findet sich zwei freundlose Verwandte.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- augusztus 14 2020 13:54:57
Nagyon szép fordítás és csodaszép vers. Szeretettel olvastam:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
