Ez az a nap,amelyik állandóan
szívem fájdalmával tart éberen !
Félek tőle,mert az emlékek nem
kímélnek,csak szomorúvá tesznek
Kiket szerettem,imádtam,elhagytak
már régen megpihentek,talán várnak
Az Ő Világuk,egy teljesen más Világ,
ilyenkor szomorú sírjaikon kigyullad a láng
örök fénnyel üzenünk,csak Veletek vagyunk
Már nincs is előttünk senki,már mi készülünk
vajon ránk majd ki és hogyan fog lángot gyújtani
Nagy a csend,meghatódva szorítjuk kezünket
egyre jönnek,az emberek,némán állunk ott
Egyre több az égő gyertyák csodás fénye,
mi érezni kezdjük,de jó hogy vagyunk
