|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Itt minden rád hasonlít,
Vagy képzelőerőm oly erős,
Nézem, ahogy a hópelyhek hullanak
S lágyan játszik...énekel...fuvolázik a fenyves.
S a magas fenyők lenyűgöznek engem,
Óriás kivirágzott liliomok,
Vágyaimban ők vannak,
Mint kimagasló növények...szerelmes pillanatok.
Nem tudjátok elképzelni kis házunkat,
Mely mindezzel körbe van véve,
Kis kéményén a füst felfelé hajladoz,
S a széllel kelünk, nyugszunk...e világban félretéve.
Késői köd...ablakunkon jégvirágok jelennek,
S ez megfélemlítette lelkemet,
Bennem van az Éj...az ismeretlen,
Kit tágranyitott szemekkel figyelek...figyelek hegyesen.
Ez a titkos óra és benne a pillanatok gyorsulnak,
Gondolatomban ijesztget,
Tekintetem rávetem a csillogó hóra
Mily feldúlt az erdő hálója...az ismeretlen.
Csak énnekem jut minden az eszembe,
S mindenből eltűntél,
Maradt a forró vágyó szívem,
Melyet lehűti a hideg Tél.
|
|
|
- szeptember 05 2020 08:11:45
Elgondolkodtató, nagyszerű versed
szívvel olvastam:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
