Hideg falak lopnak csontjaimba didergést
Testem vonalain lágyan megborzong a vég
Jégkék tekinteted ringat vacogó álomba
S én tovább botorkálok dermedten, kúszva.
Nyíló szempilláimon megremeg a harmat
Ijesztõ kék tüzekben hamvad el a holnap.
A nagy fehér falak most köszöntenek újra,
S én tovább botorkálok dermedten, kúszva.
Tüzes halandó voltál, most rideg árny vagy,
Csak húsba vágó sikolyomat meg ne halljad!
A fehér falak közt nem lelek kiútra,
De tovább botorkálok dermedten, kúszva.
