Napkorong

Ismerős őszi tájon
1
Ismerős őszi táj, csupa dísz,
Már aranyló lombozat.
Földek hátán örök tűz
Folyton ég és nem lohad.
2
Kéklő füsttel tanya int,
A fák fényben fürdenek,
Bárányfelhők az égen
Mint a gyapjak csüngenek.
3
Puha csendet csillámló
Paták zaja felveri:
Út porában négy kerék
Úzi egymást, kergeti.
4
Fut a kerge négy kerék,
Egymást sose éri el,
Ősi törvény rendje ez
Örök kergetősdivel.
5
Lenge ágon ring veréb.
Gólya láp fölött evez,
Őszi égből enyhe kék
Langy derűvel permetez.
6
Réten harmatcsepp ragyog:
Milliónyi kis tükör,
Őszi ékszer barna táj,
Barnán benne tündököl.
7
Új parasztok nagy hite
Ősi rögben fellobog,
A tündöklő ég alatt
Elhúznak víg traktorok.
8
Remény hull a vas alá,
S felhízik dús tengerin,
Termékenyül a magány
Szövetkezet földjein.
9
Lihegő föld, békanyál,
Szőlőszemben hűs borok,
Elköszöni őszi táj,
Szívem benne él, dobog.
10
Lobog mint a pántlika
Rigófütty egy jegenyén.
Hímes, ízes drága táj,
Csupa fütty vagy, csupa fény!
***
Thurzó Lajos 1915 -1950
***
***
An vertrauten Herbstlandschaft
1
Vertraute Herbstlandschaft, lauter Prunk,
alles wird vom Laub umarmt.
Feuer ist auf die Felder,
und ständig brennt es umgarnt.
2
Gutshof winkt mit blauem Rauch,
die Bäume baden im Licht,
Lämmerwolken am Himmel
wie Wollknäuel oben hing.
3
Sanfte Stille wird gestört
von den gleißenden Hufen:
Vier Räder im Straßenstaub
gegenseitig im Staub tummeln.
4
Vier leichte Räder laufen
zusammentreffen sie nie,
das ist uralte Weisheit,
ewiger Verfolgungsspiel.
5
An dünnen Ast schwingt ein Spatz.
Storch paddelt über dem Moor
vom leicht blauen Herbsthimmel,
rieselt draußen vor dem Tor.
6
Tautropfen blitzen am Flur:
Tausende kleine Tiegel,
Herbstschmuck der braunen Landschaft
braun auf den Rasen spiegelt.
7
Glaube den neuen Bauern
aufflattert in Urklumpen,
unter strahlenden Himmel
flotte Traktoren rumpeln.
8
Trost fällt unter das Eisen,
fettig wird vom Mais essen,
die Einsamkeit wird gedüngt
mit Genossenschaftsdänker.
9
Keuchender Boden, Froschspeich‘l,
die Traubenbeere ist Wein,
die dankbare Herbstlandschaft,
mein Herz lebt damit und weint.
10
Es flackert wie ein Bändel,
auf den Pappeln Drosselpfiff.
Gestickt, schmackhafte Gegend,
voller Pfiff und voller Licht!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni