|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Temetőben
1
Ha sírod előtt meg-megállok,
Keresztbe fonva két karom:
Fájdalmam ébred, fölviharzik
S neved átsír fájdalmamon. .
2
Hogy Isten az, ki így akarta:
Szivemnek. enyhülést nem ad.
Nézem mereven, mozdulatlan
E könnyen dombolt hantokat.
3
S kitör az indulat belőlem:
«Miért, miért kellett nekem
E gyermeket, — óh, miért kellett
Ez angyalt elveszítenem?!»
4
A szél keresztül zúg a fák közt,
Szavamra más hang nem felel,
S mint vérig sebzett vad: sírodtól
Búgó haraggal válok el.
***
Endrödi Sándor 1850 – 1920
***
***
Auf dem Friedhof
1
Wenn ich bei deinem Grabe stehen bleib’,
kreuze die Arme übers Herz:
mein Schmerz erwacht, es stürmt sich auf
‘d dein Name schreit durch meinen Schmerz.
2
Dass der Herr Gott ist, der das wollte:
Gibt für Herz kein’ Erleichterung.
Ich sehe steif und regungslos an
diese bunte Grababdeckung.
3
Und dann, der Wut bricht aus mir heraus:
«Warum, warum geschah es mir
dieses Kind, – ach, warum musste Sie
mein Engel sterben, so früh hier?! »
4
Der Wind rauscht leise durch die Bäume,
keine Stimme antwortet mir
und wie eine Verwundete Wild:
Mit Wut verlas ich dein Grab hier.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- október 23 2020 20:40:22
Remek verset írtál kedves Toni.
Szívvel, szeretettel olvastam:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 09. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Melánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
