|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Ott áll már oly régóta a szerelmesek padja,
ki oda leül szívét a kedvesének adja.
Könnyezve, búsan benőtte a burjánzó lián,
ám hirtelen felcsendült az égerfán egy nyitány.
Egy jámbor kis csalogány csilingelt szívhez szólót,
egy árván maradt tücsök húzta hozzá a vonót.
A lóca némaságba burkolózott leverten,
s a szélvész a kavargó leveleket seperte.
Csak a múlt ült rajta hallgatag, titkok őrzője,
bölcs volt, pallérozott elme, kérdezhetsz őtőle.
Bíz ősz volt, a fényt lassan váltotta a sötétség,
hulltak a levelek, az avart derek csipkézték.
Szerelmesek padja továbbra is néma maradt,
várta, várta a reményt, hogy eljöjjön a tavasz.
Vágyott valakire, egy társra, álmodott róla,
te nem tudod hogy, vajon megtalálta azóta?
|
|
|
- november 08 2020 11:02:50
A társa a remény, mindig él!
Biztosan!
Gratulálok, csoda szép gondolat, míves előadásban!
Szeretettel: Béla |
- november 08 2020 15:42:27
Kedves Béla! Nagyon örülök! Köszönöm szépen: Zsuzsa |
- november 10 2020 09:22:33
EliSu kedves, remek sorokban írtál és nagyon elnyerte a tetszésemet a műved.
Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
