Napkorong

Hajléktalanok VII.
A bakancs
***
Bakancs, a mai fiatalok divatos cipője
hosszú katonaéletünk lábra szabott énje,
a hegymászónak a legfontosabb kelléke:
De egy szegény didergő hajléktalan ember minden szemefénye.
***
Egy pár meleg bakancs az életet jelenti,
mert reggeltől estig talpon van ő benne,
a bőrtalpa, ha lehet, legyen egy-két centi:
Ha volna neki pénze, akkor az első üzletben ő is ilyent venne.
***
A pénzének azonban a legnagyobb része
elmegy az mindennap a kutya eledelére,
az fontosabb neki, mint a saját maga étke:
Ő már azt régen megszokta, hogy nincs neki mindennap ebédje.
***
Van, amikor az életben csoda is történik,
valaki őt is egy normális embernek veszi,
egy darabig barátságosan elbeszélget vele:
Akkor szánalmas, szegény mivoltát egy pillanatra félre is teszi.
***
Ez a csavargó életének a legszebb ajándéka,
pár pillanatra úgy érzi, ismét a társadalom tagja,
ő már azt megszokta, hogy mindenki lenézi:
Mert őt még az egykori legjobb barátja is már évek óta tagadja.
***
Most jön az életük legnehezebb szakassza,
mikor majdnem naponta kevesebben lesznek,
örülni kellene, akkor majd több jut valakinek:
Sokan közüllük egy fagyos éjszakán, reggelre más útra mennek.
***
Egy nap mégis a legnehezebb minden évben,
mikor a szeretet napján teljesen egyedül vagy,
nincs már sehol senki, ki ma megölelne téged
Ezen az áldott napon, az eddig annyira biztató reményed is elhagy.
***
Karácsony másnapján, mindig ugyanazt hallani
ujságok azt írják, az éjjel a fagy megölt egy embert,
a szíve fájdalmát akarta végre alkoholba fojtani:
De nem a csak fájdalma, a fagyos reggelre a szíve is megdermedt.
***
Mucsi Antal-Toni 2009 November25

Hozzászólások

KiberFeri - december 07 2020 09:04:32
Toni kérlek, hoztad a formádat, itt is olyan magas í nívód, hogy az ember fia azt gondolhatná, lehúztál köztök pár évet...
Ismét jelzem, hogy én mint volt bűnügyi nyomozó nagyra értékelem a munkásságodat, az egész versciklusod, mert megfelel a téma ébrentartására és az ismeretterjesztés szabályainak is, és kellően kiváltja az olvasódban az együttérzést.
(Én még akkor voltam katona (2 év, 1 hónap és 4 nap!) amikor még csizmában jártunk és igazi, régies kapcát használtunk. Érdekes, hogy abban soha nem fázott a lábam. Nekünk még reggelente a szalmazsákot kellett szögletesre kitömni!
Akik másnap vonultak be utánunk, ők már surranót kaptak és az ágyukba már habszivacs került.
Poétaöleléssel, elismeréssel, kalapemeléssel: gratulálok!
KíberFeri