|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
H.Gábor Erzsébet
Rácsozott világban
Anyám csak fekszik, nem beszél,
soványka teste csöpp madár,
didergős tél van, fú a szél,
fehérré lett a rőt határ.
Arca beesett, sápatag,
ingén izzadság foltjai,
lázas testére rátapad,
s látszódnak gyenge csontjai.
Szemfénye tompa, fátyolos,
van, hogy hosszasan elmereng,
s könnye kezére rácsorog,
hogyha egy emlék feldereng.
Fájdalom gyötri szüntelen,
fojtó torokkal bámulok -
anyám, nem vagyok hűtelen,
segítni én már nem tudok!
Nem foghatom meg két kezed,
rácsozott ajtód zárva van.
Az ég küldött ránk ily végzetet,
ezért vagy árva, társtalan!
Világunk bűnnel van tele -
sajnos, a jó is meglakol!
Imáink szállnak felfele,
hátha az Úr, majd válaszol,
s megbocsát mindent újra, tán…
Magához hív a mennybe, fel,
s feloldoz minket, jó anyám -
beteg többé már nem leszel!
Nem fáj ott fönn már semmi sem,
a lelkek égő csillagok,
- te mondtad, és én elhiszem -,
s fényed engem is átragyog.
2021.01.06.
|
|
|
- január 06 2021 21:27:52
Fantasztikus vers, torokszorító, nehéz történet....
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked!
Margit |
- január 08 2021 08:11:32
Zsike kedves, nagyon lélekbehatolóra írtad a kifejezetten remek emlékezésedet. Köszönöm, hogy olvashattam!
És mindannyiunk sora ezen a végállomáson ér véget, tovább már nincs is életsín...
Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- január 23 2021 18:29:15
Kedves Margit, kedves Feri. Köszönöm szépen mindkettőtöknek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
