|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Hófedte tóparton száraz gaz között,
Megigézve a lenyugvó Napot nézem,
Akácfa ágán a zúzmara bíborba öltözött
Gyönyör gyöngy ragyog a lelki füzéren.
Csábít a napfény, érzem indulnom kell,
Csalfa sugár belém karol, s a jégre vezet,
Szívem ágára egy érzés röppen, s énekel,
De kelti az erdõk mélyén szunnyadó szelet.
Pillantásom a Nap áhított arcára tapadva
A feszült jégen húz, léptem egyre szaporázza,
Varjú lebben, rohanó léptem a havat kavarja,
Ébren álmodom, s nem riaszt fel a tó rianása.
A zúzmara megremeg, s a mélybe hull
Lábam alatt megnyílik a szilánkos jég,
Hangtalan elnyel a víz, tûként húsomba szúr,
Utolsó pillantásom a kihunyó Napba ég.
Az elmúlás s a lét küszöbén megállva
Még születik egy utolsó apró gondolat,
"Nem éghettem el ajkad szikrázó csókjába,
De boldogság volt érezni, forró fényhajad." |
|
|
- április 15 2008 07:10:42
Gyönyörû!
Egyszerûen mûvészi, ahogy a naplemente csókját átéleti a vers az olvasóval
Minden versed egy igaz gyöngy. akkor is ha csak elolvasom és nem írok hozzá semmit
De Te ezt Nagyon jól tudod! Ugye????
Szeretettel: marica mama |
- április 15 2008 08:17:09
Kedves Janus!
Szép a versed (különösen az utolsó versszak), jók a páros rímek itt is, mint eddigi verseidben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 15 2008 14:57:52
Gyönyörû verseket írsz.
Üdv.J. |
- április 15 2008 21:25:54
Olyan gyönyörûen tudod leírni a természetet!! Nagyon tetszik!! |
- április 15 2008 23:04:35
Sziasztok!
Nagyon köszönöm!
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
