Nem ültem a nevetgélõk között.
A Te hatalmad miatt egyedül maradtam.
A rossz tanácsadókat messze elkerültem,
a hamis prófétákat s a béke-papokat.
Mégis miért lett szüntelenné fájdalmam?
Szerelmed mint megbúvó csalóka patak,
felizzik olykor még csontjaimban,
de eltûnik egy szempillantás alatt.
S Te mint ólálkodó medve vagy nékem,
s körül kerítesz únos-untalan
s hallatod velem sokak rágalmát,
kik letörni szándékozzák céljaimat.
Lépéseimet figyelik kígyó-szemeikkel
szívük útálatosságaik szerint jár,
szavaid szerelmes énekként dalolják,
s nem bánkódnak leányaid romlásán.
S lettem gúny-dalukká az õ szájukban,
s céltáblája konok szavaiknak,
szívem úntalan búsítják, sebeit
foltozom tüzes nyilaiknak.
S Te így szólsz:"Figyelj rám Jeremiás!
Ha megtérsz, én is hozzád térülök majd,
ha elválasztod a búzát a pelyvától,
s lépéseid többé nem ingadoznak,
Akkor teszlek új erõs érc-bástyává,
te nem félsz kimondani szavaimat.
Megmutaton nékik hatalmam jobbját,
s mind követnek téged az ÉN ZÁSZLÓM alatt.
gosivali - április 15 2008 19:18:55
Fájdalmas-szép üzenet
bZsanna - április 16 2008 13:04:23
Mindenkinek szeretném megköszönni a dícsérõ szavakat.
Ezt az írást szeretettel ajánlom Árvai Emil kortárs szerzõnek, akit nagyra becsülök. Szeretettel Nagy(Zsuzsnna
Arvai Emil - augusztus 26 2008 06:29:41
Kedves bZsanna! Köszönöm. Megtisztelõ.
Nagyon tetszik ez a biblikus vers.
(Jó a címe is, bár inkább érzem, mint értem...)
Köszönöm! Üdv.: Á.E.
Zsuzsnna
