Ó,merre vagytok gyermeki álmaim,
Milliónyi varázslatos lényei?
Merre ti,kik hosszú évekig
F?szereztétek életem ízetlen napjait?
Hányan voltatok,mily sokan!
S vagytok talán még ma is;
Ha lehunyom szemem új fény ébred:
Keledeznek reménykelt? ifjú ábrándjaim.
Merre látjátok a nap keltét s nyugtát,
Ti cseng?hangú,jóságod tündérek?
S miért nem jöttél mikor annyira vártalak
Te örökvidám,játékos Pán Péter?
Hová tüntetek nemes koboldnemzetség?
Vajon emlékeztek még a szombatesti bálokra,
Hol virágkering?t s valcert táncoltatok
A piruló,aranyhajú tündérlányokkal?
Merre bujkáltok csintalan manók?
Drága Robin-pajtás merre jársz?
Tán csak nem összebarátkoztál a kicsiny elfekkek,
S csalafinta módon most velük cimborálsz?
Mely újabb h?vös hajóra szálltatok fel,
Nagyerej?,h?s Argonauták?
Héraklész,Thészeusz s a többiek;
No és te sokattürt Odüsszusz most mit csinálsz?
Kentaurok,sell?k,apró törpék
S te szélben szökell? szárnyas pegazus!
Pufók orcájú,kedves angyalok
Titeket merre sodort innen az út?
Ambróziaillatú,selyemleples istenn?k
S komor,vidám istenek!
Ó,valamennyi mesebel,régi jó barátom
Ne féljetek! Még látlak titeket!
Felnyílik két varázslátó pillám,
Magam elé tekintem a múl titkait;
Könnyem hullik;síratom
Egy let?nt kor fennmaradt romjait.
