|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Meneteltem sok éven át,
Magány pora rám ragadt,
S jött közben az ember,
Az álmom pedig, megszakadt.
Vágytam minden szépre,
Kerestem tûnõ álmokat,
De csak légvárakat találtam,
S nem szilárdan álló házakat.
Millió hazug álom szólt,
Csábított az élet zaja felé,
Hirdetve, ami sosem volt igaz,
Hogy minden az enyém.
Láttam romba dõlt életet
Utcán tátongó koldus hadat,
Mondd élet, ez is szép,
Nekem való cukorfalat?
A kéz kinek segíteni kéne
Porba hanyatlón eltûnik,
Mert ahol nincs haszon,
Ott minden érzés megszûnik!
Miért állsz oly zavartan,
Szemedbõl miért süt gyûlölet?
Nem tudtad, ez a való világ,
Körülöttünk mindent tûz ölel!
Kevés ma az ember
De annál több a szörny,
Kinek már parancs sem kell,
A nélkül is öl!
Nézd a fényt, nézd
Lassan kialvóban már,
Gyere, jöjj közel,
S kezed, imára tárd!
Ne félj tõlem, ne félj!
Bár az élet engem tagadott,
Én mégis élek benned, kedves
Minden fájó alkonyon. |
|
|
- április 16 2008 08:28:00
Kedves Tenger!
Szerintem nagyon szép a versed, hasznos, elgondolkodtató gondolatokkal.Remélem, mások is elolvassák.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
