|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Oly szép, túl szép a lelkedben.
Késő, túl késő gondolatomban.
Mi osztjuk, osztjuk ugyanazokat a rejtélyeket,
De nem lehet tudni, nem tudni, hogy meddig és hogyan.
Öregszünk a boldogságban,
Egy virágtalan padlásszobát betöltünk,
Én és babám a cím nélküli otthonunkban,
A hajnali ünnepségekre sokat adunk.
Szépen álmodjuk ugyanazt a malmot,
Ami rejtve a tragikus díszletben
És ugyanazokat a könnyeket őröljük,
Amikor szüleink, a telefonon keresztül ránk csengetnek.
Vérig józanok vagyunk,
Az égig elválaszthatatlanak
És nem is tudom, a szerelem után
Mit kérjek tőled, mi az, amit még szabad?
A szavak elveszítik melegségüket,
Egy formasági csókban
És egyre bűnösebbeknek érezzük magunkat,
Mert kikerültük a szabályokat.
Sötétedik a homlokom alatt,
Nappali fény a szemedben
És lemondunk, hogy megismerjük
Milyen csillagok vigyázhatnának miránk, babám.
|
|
|
- április 27 2021 14:48:56
Szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
