Hangtalan gyémántként, futkostak az utcán,
emberek gyémántok, az autók, meg egy szán.
Tél volt, hó esett, fázott mindenki még,
s nem látta a kikeletet, nem látta a fényt.
Szürke buszok haladtak, a kopott aszfalt helyén,
minden tiszta régi, és megolvadt a remény.
Kutyus mászkál csak, a zöldelló kis parkban,
így múlt ez az élet, szépen, csendben, halkan...
