|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Nézek, nézek kifelé …
Nézek, nézek kifelé az
Ablakon,
Ott merengnek szemeim a
Silbakon,
Jár a faköpönyeg mellett
Föl s alá,
Méltósággal,mintvalami
Kiskirály.
Sétifikáltam Így én is
Valaha,
Merthogy voltam, voltam én is
Katona,
Fekete-sárgára festett
Fák előtt
Villogtattam a hatalmas
Gyiklesőt.
Izzadtam a dicső borjú-
Bőr alatt
Bájos bakancs ékesité
Lábomat,
Szájam szörnyű halberdókat
Kiabált
És söpörtem a kaszárnya
Udvarát.
Hősi pálya, hősi pálya,
Gyöngy-élet,
Szégyen rám, hogy számot vetek
Te-véled,
Hogy letettem cserkoszorúd
Fejemről,
Elhajiték puskát, seprőt
Kezemből.
Hejh, de meg is vert az isten
Engemet,
Hogy elhagytam a vitézi
Életet,
Poéta lett belőlem, csak
Poéta . . .
Ott talán már káplár volnék
Azóta!
Nagy-Várad, 1847
Petőfi Sándor 1823 - 1849
Ich schaue, schaue nach aussen...
Ich schaue, schaue nach aussen
durch Scheibe
dort versonnen die Augen, an
Schildwache,
er läuft unter hölzernen Dach
hin und her,
mit Würde, ob er ein kleiner
König wär.
Ich lief auch schon so hier und her
desolat,
weil ich war, weil ich war, auch ein
Wachsoldat,
vor dem schwarz und Gelb gefärbten
Fallbäumen,
mit den gewaltig blitzenden
Säbelchen.
Ich schwitzte unter ruhmvollen
Kalbsleder
zwei Stiefel bedeckten meine
Fussglieder,
mein Mund hat schrecklich laut geschrien:
Halt! Wer da?
Den Hof gekehrt als, wäre ich
allein da.
Heldenbahn, Heldenbahn, ruf ich
Goldleben,
das gelogen hab, muss ich jetzt
zugeben,
dass den Eichenkranz wegnahm, von
meinem Kopf,
wegwarf das Gewehr und Besen
beides Prompt.
Hey, der Herr Gott bestrafte mich
Handumkehr,
dass ich die Soldaten verlas
und das Heer,
aus mir wurde ein Poet, ein
Literat
vielleicht wäre ich dort schon ein
Korporal!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 12. szerda,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
