Gondolj rá
mindig valaki vár itt
Egy vén, öreg alak
ki csoszogva halad
De a nagy szíve
barátokkal tele
Itt áll, az öreg és vár
Szíve is öreg már
De a lelke fiatal
a szerető szív, mindig gyenge
csak a lélek lobog benne
Pénzár Miklós :
Furcsa nap...
Furcsa ez a nap,
Mi volt előtte, s hogyan tovább
Lesz e folytatás vagy ennyi volt?
Kialudt a tűz parázs is alig
Kis levegő kell
Fellobban a tűz pici lángja
S ím, lobog újra, kis tűzünk lángja
Világit az éjszakába lássa aki akarja
Jó meleget áraszt melegíti szívünk
Nagyon vigyázok soha le ne égjen
Pénzár Miklós:
Estefelé ijedt...
Estefelé ijedt csendben
üldögélünk kéz a kézben
Vidáman csendességben
barátságosan tűz ropog
Beszélünk, emlékezünk
fontos témát kerülgetünk
Aztán lassan ráérősen
likőr s pohár kerül elő
Tovább, nem várhat az idő
aztán én kissé megijedve
Rád nézve de megilletődve
lassan kezedet kezembe véve
Meghatódva összeszoruló szívvel
szinte alig hallható beszéddel
Megkérdezem, édes Pötykém
mondd, lennél a kis feleségem
