Napkorong

Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1836

Vörösmarty Mihály 1800 - 1855

Aufruf javítás

Der Heimat unerschütterlich
sei getreu, oh Ungar;
deine Wiege und dein Grabmal,
pflegt dich ‘d bedeckt sogar.

Weil ausser hier im grossen Welt
gibt es kein Platz für dir;
segnet oder schlägt das Schicksal;
lebst und stirbst du nur hier.

Dies ist das Land, auf dem so oft
Blut deiner Väter floss;
der jeden heiligen Namen
ein Jahrtausend hin goss.

Hier kämpfen die Heimathelden
die Armeen von Arpad;
hier brachen sie das Sklavenjoch
bei Hunyader Blutbad.

Freiheit! Hier wurden getragen,
die blutigen Fahnen,
und unseren besten starben
in den langen Schlachten.

Und zwischen so viel Missgeschick
nach so viel Zerwürfnis,
geknackt, aber nicht gebrochen,
lebt ein Volk mit Skepsis.

Heimat der grossen Nationen!
Zu dir rufen wir hoch:
"Ein Jahrtausends Leiden bittet
um Leben oder Tod! "

Kann nicht sein, dass so viel Herzen
sinnlos Blut vergossen
und so viele treue Brüste
die Heimat verloren.

Es kann nicht sein, dass Hirn ‘d Stärke,
‘d der Wille so heilig
ganz vergebens verdorren ist
aus einer Verdammnis.

Es muss kommen, es wird kommen
viel besser, und danach
betet ‘d hofft, weil jetzt sind
Hunderttausende wach.

Doch es kommt, wenn es kommen muss,
der grossartige Tod,
wo dann über die Beerdigung
ein Land liegt im blutrot.

Und das Grab, wo ein Volk versinkt,
umgeben von Völker
‘d bei Millionen von Menschen, die
Augen wurden röter.

Sei getreu, unerschütterlich
Ungar, zu deinem Land:
Leben gab dir und dein Leichnam,
die letzte Ruhe fand.

Weil ausser hier im grossen Welt
gibt es kein Platz für dir;
segnet oder schlägt das Schicksal;
lebst und stirbst du nur hier.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni