|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Hazamegyek a falumba
Szigorú szeme meg se rebben,
Falu még nem várt kegyesebben
Városi bujdosóra.
Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti.
Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.
Mintha pendelyben látna ujra
S nem elnyűve és megsárgulva,
Látom, hogy mosolyog rám.
Majd szól: »Én gyermekem, pihenj el,
Békülj meg az én ős szivemmel
S borulj erős vállamra.«
Csicsítgat, csittít, csókol, altat
S szent, békés, falusi hatalmak
Ülnek majd a szivemre.
S mint kit az édesanyja vert meg,
Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,
Úgy alszom el örökre.
Ady Endre 1877 – 1919
Ich gehe nach Hause in mein Dorf
Seine strengen Augen flackern nicht,
das Dorf war noch nie so sehr erpicht
auf den städtischen Flüchtling.
Ein geheimes Netz für mich gewebt
und wenn er mich verbeugend erlebt,
meine Sünden vergisst er.
Ich bin verschwenderisch ‘d ketzerisch
haben Mitleid ‘d lieben mich magisch.
Und mein Dorf wartet auf mich.
Als würde mich wieder in Pendel
sehen, nicht zerlumpt ‘d nicht als Bengel,
ich sehe, dass mich anlächeln.
Dann sagt er: „Mein Kind, ruhe dich aus,
versöhne dich mit meinem Ahnenhaus,
leg dich auf meine Schulter.“
Beruhigt, flüstert ein Schlaflied singend,
heilig, friedlich und zuvorkommend
auf meinem Herzen sitzend.
Und wie der, der von seiner Mutter
geschlagen wurde, weinend, ruht er,
so schlaf’ ich für immer ein.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
