|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Egy lány a villamosban
Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.
Néztem hevült arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.
S megáldottam magamban ócska könyvét;
Ó, mert lehet akármi ponyva bár,
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
S a vad világ többé nem oly sivár:
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már –
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
Rendű és rangú harminchat minisztert!
Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
Politikák, jelszavak és hadak!
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
Isten szívét nem bizta, csak tirátok,
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
Hű könyveinkben daloljon a lélek
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!
Tóth Árpád 1886 – 1928
Ein Mädchen in der Straßenbahn
Sie war ein Mädchen, doch in Schoss blickenden
Augen sass schon wie eine schwangere Frau,
die verwirrt vermutete ihren Versteckten
in Zukunft, unter ihrem Herz wachsenden Bauch,
sie vergass den ganzen Lärm um sich herum,
Leid, Raum und Zeit las hinter sich im Stau
umgeben von lauten Fahrgästen ganz blass
die drängten sich und sie sass ruhig und las.
Ich sah ihr nachdenkliches Gesicht glühen:
Wer weiss, in was für ein dunkles Laden
bringt das arme Mädchen ins Vergnügen
das rollende, überfüllter gelber Schragen?
Doch jetzt hat sie die Seele der Buchstaben,
jedes Wort in dem schäbigen Buch sind plagen:
Sie wird schön wie Gräfin, ein Prinz steht vor ihr
und legt sein Herz vor sich hin auf dem Knie.
Und ich habe das alte Buch gesegnet;
oh, weil es einen alten Schmöker sein kann,
wischt die Tränen ab, als wäre es geregnet
und die wilde Welt plötzlich ist ganz zahm:
Eine Nuance erträglicher, eine sanfter
Seufzer besser, das Schmerz ist anders begegnet –
aus schlechten Autor ist auch ein Mann wie bisher
wie aus sechsunddreissig stattliche Minister.
Oh, lass die andere die Welt ruinieren,
Politiker, Passwörter und Heere!
Nur an Federn soll der Fluch nicht regieren,
ihr Autoren, es geht um eure Ehre!
Gott vertraut sein Herz, nicht nur zum Zieren,
’d während Himmel ’d Erde in Ruine wäre,
Lass die Seele in unseren treuen Büchern stöhn‘
mit tröstendem Trotz: doch das Leben ist schön!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 07. péntek,
Rezső napja van.
Holnap Zsombor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
