|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Alkonyi elégia
Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.
Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.
Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.
Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.
1936
Radnóti Miklós 1823 -1849
Zwielicht Elegie
Oh, die Fehler der Abenddämmerung:
Nichts tun und die momentane Stille;
auf dem Kopf der verschlafenen Berge
schüttet der Abend schaukelnde Rinne.
Lärm des Tages verbläst in der Ferne,
laufe leise, als würde ich flüstern,
auf Katzensohlen läuft das Dämmerlicht,
blasser Schatten gebar das dicke Düster'n.
Das Fleisch meiner alten Toten ist Gras,
Gras, ‘d Blumen, was ich überall finde;
ich stehe mit ihren dünnen Düften,
und der Angst liegt tief in mir dort drinnen.
Kräuselnde Rauch an der Akazien Allee,
stille Dunkelheit beugte sich darüber,
rollt sich vorwärts und bleibt zögernd stehen.
‘d der Mond hält an meinen Fingerzügen.
Abendruhe, begrüsse dich herzlich,
der Staub nach schweren Tag fliegt auf dem Weg;
in meinem Herz zu dieser Zeit leise
schlummert der wartende Tod auf dem Steg.
1936
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
