|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A betűk sivatagában
A gót s latin betűk sivatagában,
Fáradt diák, virágot keresek.
Oly szürke vagyok multban és a mában
S szeretnék élni én is keveset!
Tavasz van, rajtam bágyadt barnaság van,
Az utakon vidám szerelmesek
S amíg viaskodom a Bánat-ölyvvel,
Az út, a fák, a rét - és minden zöldel.
Az ó betűkre friss könnyűket ejtek,
Nem hat reám vitéz lovagkora
És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek,
Ha nevet alabástrom fogsora,
Mert bennem is lassan, szépen megerjedt
S kiforrt a szerelem részeg bora;
De ajkaimra gyöngyei se jutnak
S én nem lehetek társa mámoruknak.
Igy lassan vérzem el a tűnt igéken
És nem csókolhatom meg a kezét.
Fejem sokszor töröm sok semmiségen
S áhítom közben léptei neszét.
És úgy szeretem, mint szerettek régen:
Hektor szerette így Andromachét.
Erősszivű volt Andromache férje,
És gyönge szívem párját hát ne kérje.
Szeretném bátran becsukni egyszer
A kopott könyvek ócska födelét
És csókolózni illatozó esttel,
Mikor reám vár és reá a rét.
De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester,
Csak vágyam kóborolhat szerteszét,
Míg én magam süket betűkben élek,
Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.
1923. márc.
József Attila 1905 - 1937
In der Wüste der Buchstaben
In der Wüste gotischer und lateinischer
Buchstaben, müde Schüler Blumen sucht.
Ich bin so grau auch heute noch wie bisher
‘d ich will auch noch ein bisschen Lebenslust!
Es ist Frühling, ich bin müde wie Distel,
draussen fröhliche Liebhaber ohne Frust
und während ich mit dem Frust-Bussard kämpfe,
Wege, Bäume ‘d Wiesen in Grün schwenke’.
Auf den Buchstaben Ó sind Tränentropfen,
ich will seiner Ritterschaft nicht beachten
‘d wehe mir, weil ich alles hab’ verdrossen,
wenn mit Ihren weissen Zähnen lachen,
denn es auch in mir hat sich langsam gegart
der Wein der Liebesrausch ist überreif;
doch die Perlen bekommen die Lippen hart,
ich kann kein Begleiter ihres Rausches sein.
Also langsam verblute ich an Verben
und ich kann auch ihre Hand nicht küssen.
Zerbreche mir den Kopf oft über Scherben,
‘d möchte gern ihre Schritte begrüssen.
Und ich liebe es, wie die Ahnen liebten:
Hektor hat Andromache lieben müssen
Stark’s Herz hatte Andromaches Ehemann,
und mein Herz beruhigte sich wie ein Lamm.
Ich würde gerne einmal mutig schliessen
das miese Deckblatt von alten Büchern
und an einem duftenden Abend missen,
wenn wir auf der grünen Wiese küssen.
Doch viele strenge Meister kümmern sich um mich,
nur mein Verlangen kann dich ewig missen,
während in tauben Buchstaben lebe ich,
wie an Charons Brücke die Seele auswich.
März 1923
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- június 20 2021 11:41:05
Kitűnő verset írtál.
Igényes fordítás.
Gratulálok:
Zsuzsa |
- június 21 2021 09:21:51
Köszönöm Zsuzsa a a véleményedet...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
