Mint lepkeszárnyú lélek,
Az éjjel én is nyugovóra térek,
Felébredni lelkem többé nem vágy,
Átölel a jó meleg ágy.
Szánalmas lepkeszárnyú lélek!
Térj hát nyugovóra végleg!
Ne lássalak, bújj el a habok közé,
Rejtsd el magad, ne érjen a fény.
Elbújok, ne félj,
többé nem ér a fény.
Karjaid már elengedtek,
Gondolataid is feledtek
Nem látod többé, ahogy gyötrõdöm,
Ahogy a magányomban veled õrlõdöm.
Lepkeszárny, gyilkos lepkeszárny.
Tûnj el a habokban, mire vársz?
Várok, félek, ébredést remélek.
És azt, hogy tévedek, hogy téveszmében élek.
