|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Nézd, oly selymes volt ott fent a felleg,
még a sugarak is útra keltek.
Csöndben hullt alá a langyos eső,
mosta a sarjadó aranyvesszőt.
Selymes pázsiton nőtt a nőszirom,
Ámor nyila érzem elbódított!
Hallgattam szívem verő zenéjét,
éreztem tavasz kacér reményét.
Lelkem simogatta egy gyöngéd hang
lágyan, tán kábított egy szirénhang?
Eljátszadoztam a gondolattal,
megbabonázott a varázslattal.
Elcsábított vágyat keltő fénye,
jámbor, sugárzó, ragyogó lénye.
Őt néztem az alkonyban remegve,
vele égbe szállok én merengve!
Ó, mondd, meddig kell reád várnom még?
illatod bennem ég, tán álmodnék?
Kedves rigódallam szól a bodzán,
itt a forró nyár, illata csodás.
|
|
|
- július 09 2021 06:55:42
Kedvesen lágy, mintha kottát olvasva, zongorámon játszanám e dallamokat. |
- július 09 2021 07:42:02
Könnyed, lágy, simogató a versed kedves Zsuzsa! Szeretettel gratulálok! Erika |
- július 09 2021 09:04:23
Szinte értekezés, amit írtál és olvasnom a műélvezet csodája volt. Köszönöm az élményt!
Megugrottad a lécet...
Poétaöleléssel, főhajtással, a legmélyebb tisztelettel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- július 09 2021 10:41:19
Köszönöm szépen, hogy olvastátok eme versem. Örülök a pozitív visszajelzéseknek.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
