|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A sphynx.
Feje fölött az izzó sárga ég,
Köröskörül magány és messzeség,
Lábainál a rőt, sivár homok,
Sehol se élet-, se halálnyomok. —
Im, ez a sphynx.
Kőarczán közöny a néma lepel,
Kőszeme nem kérdez és nem felel,
Kőkeblét hiába kendözgeti
A hajnal, az alkony — mindegy neki. —
Mert ő a sphynx.
Évezredek mentek fölötte el,
Ő lomhán gunnyaszt. Szót se érdemel.
Mindössze annyi történt azalatt,
Hogy nőtt a föveny egy pár vonalat. —
Nem méri a sphynx.
S jőnek utána uj évezredek,
Mi lesz? Mi lenne? A homok pereg,
Ma még csak köldökéig ér neki,
Egykor majd egészen betemeti. —
Mit bánja a sphynx!
Kiss József. 1843 - 1921
Die Sphinx.
Der leuchtend gelbe Himmel über Kopf,
rund um Einsamkeit nur die Ruhe klopft,
zu den Füssen das rote, kahle Sand,
nirgendwo Spuren von Leben oder Tod fand.
Nun, das ist die Sphinx.
An Steingesicht der Schleier der Apathie,
die steinernen Augen sind in Agonie,
die Steinwolle an die Brüste sind unreal
Morgenrot oder Zwielicht – ist ihm egal. -
Weil sie ist die Sphinx.
Jahrtausende flogen über ihr fort,
sie steht so träge. Sie verdient kein Wort.
Und alles, was hier seit Jahren passiert,
dass, so wuchs ein paar Zeilen der Kies. -
Das misst nicht die Sphinx.
Und neue Jahrtausende werden noch folgen,
was gibt? Was? Der Sand bringt ihr neue sorgen,
weil heute reicht schon bis zum Nabel
eines Tages wird sie ganz begraben. -
Sorglos bleibt die Sphinx!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 02. csütörtök,
Ottó napja van.
Holnap Kornél, Soma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
