|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Már rongyos volt az ég, tolakodott,
jaj, már az ősz is itt lopakodott.
Mereven, mélyen szemembe nézett,
nyirkosan és nyálkásan igézett.
Világ fáradt volt, fakó kacajjal,
lelke telve volt ócska kacattal.
Percek peregtek, mint fáról levél,
álmatag volt, az őszi szél zenélt.
Friss fahéj illattal kélt a hajnal,
megébredt dércsípte záporhabbal.
Ezüstös Hold rozsdásra sütötte,
rőt avarral az ágyát fűtötte.
Szőlő végül még egyet mulatott,
nagyot sikkantott, riszát mutatott,
és egyre jobban duzzadt a puttony,
mézes léhez hozzá kellett jutnom.
Napfényt még a hajunkba betűztük,
mosolyát még egy láncra felfűztük.
Aztán máris ment hervadtan tova,
hiába keresem már nincs nyoma.
De visszajön majd tavasszal hozzám,
boldogsággal lesz teli az orcám.
Kert végéről majd felém integet,
lábam elé hordja a kincseket.
|
|
|
- július 20 2021 10:17:18
EliSu kedves, szép és jó a versed, de kérlek, ha lehet, még ne citáld ide az őszt...
Poétaöleléssel, főhajtással, barátsággal: gratulálok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
