|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Bakanccsal rúgok a narancsba, míg összetartja a héj,
Majd mennyből ugrok pokolba, a zuhanás talán lehűt,
Nem hiányzik a napvilág, nekem jó a sejtelmes éj,
Ott megtalálom hangomat, az igazabb természetűt,
Alvilági lélekkel, kitömött félédes érvekkel,
Tempót teszek a lábaim alá, hagyjon lógva a vér,
Mindenféle szerepekben, téglák közt élő népekkel,
Nem virágzik kéj bennem, ha egy álmot kilóra mér,
Megfizettem mindenért, és fogok talán majd semmiért,
De ha nem fogy ki a lét szívemből, majd mindig kupán vág,
Megtalált mind aki nem ért és meg fog tán aki megért,
Mindenesetre hosszú az út, ez a világ olyan tág!,
Narancsba rúgok egy bakanccsal, ha lábam odáig ér,
Majd létrát emelek a pokolból, kicsit lábszagú már,
Deréktájon az emberi lét, magához visszadicsér,
Mennyek és pokok között még számtalan kaland csak rám vár,
Földöntúli lélekkel, már kiürült minden bánatom,
Néhanapján meghallgatom merre űzne a csalfa vér,
Megannyi gúnyos szempár közt, néhányban azért láthatom,
Hogy a tett a szónál, nem is kérdés, még mindig többet ér. |
|
|
- július 20 2021 10:01:01
Hmm... Roppant érdekes eszmefuttatást írtál. Pestiesen szólva; "van benne valami...".
Eme versed az, amit kár lett volna nem olvasnom, ráadásul igen szépen írtad meg.
Poétaöleléssel, kalapemeléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- július 21 2021 09:23:34
Köszönöm szépen  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
