|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány.
Fülébe búgtak bús, szelíd dallamok:
nézd, szitál a fénylő hó, oly balzsamos!
Mint a lélek, libbentem lábujjhegyen,
álmaim hervadtak, mert törékenyek.
Tél féltőn csókolta könnyező szemem.
Értékes e Föld, megannyi kincset rejt,
oly bölcs, csodákról mesél, óvón ápol,
subája menedéket nyújtó jászol.
Egy kósza szellő felettem átsuhant,
mint az ékköves tél is ritmikusan.
Lábam szinte a földbe gyökerezett,
eme szépség átjárta szívem, lelkem.
|
|
|
- július 27 2021 07:06:03
Nagyon szép vers. Szeretettel olvastam: Szofi |
- július 31 2021 08:46:53
Fölséges és szép a leírásod. Köszönöm az olvasási élményt!
Poétaöleléssel, főhajtással: gratulálok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 05. hétfő,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
