Lehajtom a fejem, szemem könnyel tele,
Állok az ablakban, mért nem vagyok veled?!
Nyelem a bánatot, szívem burka reped,
Yoyózik a gyomrom, szédül már a fejem.
Oda, a távolba én olyan ritkán megyek,
Miért is nincs nekem veled közös telek?!
Csak egy kicsit közelebb! gondolom megint,
Sok apró virág, tavacska, hol pillangó kacsint.
Ilyennek álmodom, de kezem máris legyint,
Cseresznyefa ága közben arcomba suhint.
Soha nem adom fel, képzeletem így hevít,
Ilyetén álmodozom rólunk. Isten tán segít.
denes - április 17 2008 05:31:58
Olyan szép vers, remélem Isten valóban segít.
Torma Zsuzsanna - április 17 2008 08:31:58
Kedves Csicsada!
Nagyon tetszett a versed. Segítsen az Isten!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - április 17 2008 09:50:01
Hinni kell benne, és Isten segít. Gratulálok a versedhez.
csicsada - április 17 2008 20:07:19
Kedves Loretta, Zsuzsanna és Denes!
Köszönöm nektek kedves szavaitokat! Ilyen érzõ emberek társaságában, mint ti vagytok, nagyon jó lenni. (De természetesen a kemény kritikát is elvárom, ha azt érdemlem meg!)
Szeretettel üdvözöllek titeket: csicsada
