|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mein einziger Ruhm
Mein Lied hat einen Heimatlaut
und soll ihn immerfort behalten.
Ihm sind von der Natur vertraut
der Wonne und des Wehs Gewalten.
Wie Manchem löste in dem Ton
sich blindverstandnes Heimverlangen;
er war, gleich dem verlornen Sohn,
in weiten Wüsten irr gegangen.
Und Andren ward das kleine Lied
zum lauten, starken Heimatläuten;
nun wußten sie voll Freud und Fried
des Lebens Sinn sich recht zu deuten.
Nie rang ich nach dem goldnen Schein,
noch einem Namen, einem großen.
Mein einzger Ruhm bleib' der allein:
"Er war ein Hort den Heimatlosen."
Karl Ernst Knodt 1856 - 1917
Egyetlen dicsfényem
A versemben a haza cseng
és azt örökké meg is tartja.
Mert a természetében zeng
gyönyör és a kényszer fájdalma.
Néha a hangod úgy rezgett
mint egy vakul megértett honvágy;
egy elveszett gyerek, akit
a pusztán minden remény elhágy.
Mások versedben hallották
a hangos otthoni harangszót;
és egy békés örömmel tudták
érezni e földi mulandót.
Látszat soha sem érdekelt,
soha sem vágytam egy nagy névre.
Egy dicsőség csak az lehet:
„Ő volt a hontalanok lelképe.”
Fordította Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- augusztus 04 2021 09:08:22
Hmm... érdekes filozofikus a vers és nagy élmény volt olvasnom.
Remek hoztál, köszönöm, hogy olvashattam!
Poétaöleléssel, elismeréssel:
KíberFeri  |
- augusztus 15 2021 09:29:47
Köszönöm Feri az olvasást, és a hozzászólást is.és viszont az ölelés is..üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
