Fekete árny szalad a ház falán:
Az egy eltévedt sötét lélek talán,
Aki visszajár kísérteni,
Valakire fogát feni.
Már látom, ez egy rémes madár,
Ami éppen lesben áll.
Várja újabb áldozatát,
Lehet az idegen vagy épp egy barát.
Le is csap hirtelen,
De áldozata nem is olyan védtelen...
Tetszik neki is a holló szénszeme,
Ami csak hamis kéjekkel van tele.
A holló pedig b?völten várja,
Tudja, a héja lesz az új párja.
Sötét nászukat gyorsan megülik,
Míg az ártatlant ölik.
A két ragadozó csak falja a szivet,
Amit csupa szerelmes szó követ.
Véres szájuk csókra ébred,
Mindkett? b?nben fogant lélek.
Különös szövetség ez köztük.
Sár mossa átkozott nevük.
A holló pedig szerelmet énekel,
Mindig csak lelkeket lop el.
Szárnyát borítja az óvatlan szemre,
Aki biztonságtudattal egyszer elvesz benne.
S ha a vadászatot siker koronázza,
Megissza az új vért, és készül a következ? nászra.
