Ajkamat felszakítom,
üvöltenék magamban,
de félek, nem hallanád ..
hangom már oly csenevész.
Elfáradtan roskadok
elképzelt alakod elé
és csak halkan, könyörögve suttogom:
szeretlek, ne hagyj el, jöjj vissza ..
ûzd el haragod és légy újra az enyém!
shad78 - április 17 2008 06:03:42
Nagyon szép ahogyan írtad..
Grat
loretta - április 17 2008 09:48:10
Szép lett ez a fájdalmas sóhaj. Teljesen átérzem.
Omnia29 - április 17 2008 21:17:12
köszönöm a véleményeiteket
gosivali - április 17 2008 21:38:46
Tökéletes kis gyöngyszem - szerényen, természetesen csillog - fájdalmában is... Ezek a gondolatok jutottak eszembe, és hogy ebben a versben van valami mondhatatlan tisztaság, természetesség, õszinteség, és tömörsége ellenére a sorokba zárt fájdalom sem olyan kõkemény...
Gratulálok, szívbõl!
Omnia29 - április 17 2008 22:20:40
köszönöm gosivali
Manga lany - április 20 2008 22:36:41
Nagyon szép vers, azért is, mert ebben a helyzetben vagyok, de én a másik oldalon. Mintha nekem írták volna. Köszönöm, hogy elolvashattam
