|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Egyedül
Setét az est, ködös, borult;
Párával telt a levegő
Bolygok az utcán egyedül,
Mely néma, mint a temető.
A csendet olykor megtöri
Elsiető léptek zaja;
Dolgát végezte valaki,
S most megpihenni megy haza.
Nyájaskodón egy-egy sugár
Az ablakból reám esik,
Tán a szeretet fényiből,
Mi ott benn áldón boldogít.
S oly elhagyottnak érzem
A sok ember közt is magam.
Sejtem, hogy kit egy szív szeret,
Az nem lehet boldogtalan.
De megkondul az estharang,
Széthangzik a város felett,
Mint egy mindent átölelő
És boldogító szeretet.
Vigasztalón lelkemre száll
S megnyugtat az a gondolat,
Hogy egy helyett egész világ,
Hová szívem áldón kihat.
Víz Zoltán 1865 - 1934
Allein
Dunkle Abend, neblig, bewölkt;
dunstige, feuchte, schwüle Luft
irre allein auf der Straße,
die so still, wie die Friedhofgruft.
Die Stille bricht manchmal kurz, der
Geräusch von eiliger Schritten;
vielleicht hat jemand einen Sturz,
am Heimweg, vor dem Gewitter.
Einzelne Strahlen sanftmütig
durch das Fenster scheinen auf mich,
vielleicht von Lichtern der Liebe
bei mir innerlich empfänglich.
Ich fühle mich so verlassen
unter vielen Menschen allein.
Ich vermute, wen ein Herz liebt,
das kann nicht so unglücklich sein.
Doch die Abendglocke läutet,
verbreitet sich über die Stadt
wie ein alles Umfassende
glückselige Liebe das macht.
Legt sich als Trost an die Seele
und das ist sehr beruhigend,
dass mein Herz statt auf einer auf
die ganze Welt wirkt absägend.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 12. szerda,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
