Az ezüstösen fénylõ hold felénk fordította kíváncsi arcát.
Mezítelen testünk körvonalai visszatükrözõdni látszottak a tó tükrén.
A hûsítõ vízben megmártózva hosszasan néztelek,
s azon kaptam magam, hogy megszerettelek.
Tested minden egyes porcikáját kívánva tekintettem ajkaidra.
Érezted a bennem forrongó vágyat, s ajkaink találkoztak,
testünk egymáséra fonódva eggyé válva beteljesült álomként ringatózott, mint a fehér hattyúk szárnypróbálgatásaik során.
Mikor a vágyunk a tetõfokára hágott,
az erdei tündérek halk zenéje szólt,
s az angyalok éneke zengett, örömódát jártak.
Vagy csak én képzeltem,
hogy az erdõ beszélt hozzánk a saját nyelvén?
Nem hinném, hisz nem csak én hallottam, hanem õ is!
Kit szívbõl merek szeretni, s sosem fogok feledni.
