|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Pas de Quatre.
Ruhák suhognak, zene zendül,
Pár párra lejt, forog vadul.
Az ifjú nép között, mint hajdan,
Ma is a táncz divatja dúl.
Divatba' van a fény, a lárma,
Réztányér csattog, dob pereg . . .
Mind régi. — Új csupán a tánczfaj,
S az emberek.
A Pas de Quatre-t négyen járják. —
Az első még csak félve mer
Karolni nőt. Félszeg gyerek még,
Pelyhedzö állu siheder.
Mellét az őserő dagasztja,
De arczába szökik a vér,
S pirul, mikor egy szőke kis lyányt
Egy tourra kér.
A másik hamvas, szép virágszál,
Minőt csak a tavasz terem.
Aranyhaján igézet és csáb,
Szemébe' tűz és szerelem.
Kaczagva futnak át a termen,
Hol nékik csupa rózsa nyit —
S egy pajkos tündér rájok szórja
Virágait . . .
A harmadik, az furcsa tánczos,
Ott lappang kettejük nyomán,
Tud szólni pokrócz-durva módon,
S tud hízelegni szép simán.
S mig suttog örökös tavaszról,
— Mivel az udvarláshoz ért —
Reájok szórja, észrevétlen,
Az őszi dért . ..
Arczukról a hamvat lelopja
S fehérre festi a hajók'.
A táncz lassul, a rózsa fonnyad,
Szivök nem ég már, csak sajog.
Még örömest mosolyganának,
De fú a szél kegyetlenül,
Alkonyodik, — s denevér-szárnyak
Szállnak felül . . .
A negyedik a tánczteremnek
Sötét, hideg végébe' vár.
Nem ifjú ember már e tánczos,
Es botra támaszkodva jár.
Hó-üstökét a szél zilálja
S az arczán ráncz minden vonás. —
Valami vén dalt dudorászgat,
S egy gödröt ás …
Martos Ferencz 1875 – 1938
Pas de Quatre.
Die Kleider rascheln, die Musik schallt,
ein Paar neigt sich und dreht sich wild.
Bei den jungen Leuten heute noch
der Modetanz, ein neues Bild.
Das Licht und Lärm sind jetzt die Mode
Becken rattern, Trommel wirbelt,
die sind alt. – Nur dass Tanz Form ist neu,
und die Menschen.
Der Pas de Quatre, ein vierer tanz,
der erste hat Angst zu rocken,
‘d die Frau zu umarmen. Fast ein Kind,
ein junge noch, mit Kinnflocken.
Seine Brust strotzt noch von Urkraft stolz,
doch das Blut strömt ihm ins Gesicht,
‘d errötet, wenn ein kleines Mädchen
auf den Tanz bitt’t.
Der zweite aschige Blumenkraut,
so eine nur im Frühling gibt.
Ihr goldenes Haar und Charme lockt,
im Auge Feuer ‘d Liebe wippt.
Sie rennen lachend quer durch den Raum,
wo sich alle Rosen blühen
‘d eine Zauberfee besprenkelt, die
Blumenblüten.
Der Dritte, der seltsame Tänzer,
lauert dort hinter den beiden,
kann er roh und auch Weise sprechen,
ziemlich glatt und auch gut schmeicheln.
Und flüstert von ewigem Frühling
- weil, er versteht, zu hofieren –
er zerstreut an sie ganz unbemerkt,
der Herbstregen.
Stiehlt die Asche von den Gesichtern
und er malt alle Schiffe weiss.
Der Tanz verlangsamt, die Rose welkt,
und das Herz brennt von Schmerz im Kreis.
Sie würden noch glücklich lächeln,
Aber der Wind bläst so grausam
es dämmert – ‘d, die Fledermausflügel
fliegen einsam.
Der Vierte ist hinten im Tanzsaal,
dort hinten im kalten Ecke.
Kein junger Mann mehr, dieser Tänzer,
er ist an einem Stock gehende.
Die weissen Haare vom Wind verweht,
Gesichtszüge wurden verebbt, –
er trillert einem uralten Lied,
und sein Grab gräbt.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- augusztus 15 2021 12:08:00
Nagyon szép!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Béla |
- augusztus 16 2021 22:00:17
Köszönöm Böle, az olvasást, és a hozzászólást is...üdv Tóni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 27. szerda,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
