Napkorong

Hózivatar.

Leszáll az estnek holló szárnya
Zord fenyves feketél az árnyba,
Szakállát rázza tél apó —
Sűrűn, sűrűn esik a hó;
S a hópehely
Fehér lepel
Gyanánt terűl a földre el —
Süvölt a szélvihar nagyot
Magam vagyok!

Homály borul a nagy szalonra,
A kandallónak tüze lomha,
Árnyak húzódnak a falon,
Kisértet ül a pamlagon, —
S» rémképeket
Vad szörnyeket
Alkot a lázas képzelet! —
A szél veri az ablakot
Magam vagyok!

Majd meg sugárzó, tünde fénybe
Vonul egy másik kép elémbe:
Ha még valaki ülne itt,
Körém fonná a karjait:
„Édes ne félj,
Oh csak remélj, —
Meglásd-, hamar tűnik az éj; —
Vészt jönni rád, én nem hagyok!" . .
Magam vagyok !

S ha egy kis szőke fürtű gyermek,
Mely víg játék után pihen meg,
Ölembe hajtaná fejét,
Kezembe tenné kis kezét —
Ily kétesen
Ily rémesen
Nem szólana az éj nekem!
Ragyognának a csillagok
Magam vagyok!

A kandallóban hűl a szikra,
Nincs ki az üszköt lángra szítsa;
Elhamvad a meleg parázs,
Recseg az ablak, — zeng a ház —
És sem szivem,
Sem tűzhelyem
Föl nem derül, ah sohasem! —
Egyedül élek, és halok
Magam vagyok!

Békássy Helén ? - ?

Schneesturm.

Sinkt der Rabenflügel des Abends
raue Kiefern, schwärzt sich im Schatten,
der Weihnachtsmann schüttelt den Bart -
der Schnee fällt dicht und flaumig zart;
die Schneeflocken
zart und locker
landen auf dem Boden trocken -
der Sturm heult laut und ganz gemein.
Ich bin allein!

Dunkel wird in den großen Salon,
Feuer im Kamin ein Rauch Ballon,
an der Wand springen die Schatten,
ein Geist sitzt auf den Couchkanten -
Horrorkinder
herumspringen
Fantasien wie Horrorbilder! -
Der Wind wirbelt den Kerzenschein!
Ich bin allein!

Und dann ins strahlende Elfenlicht
ein anderes Bild bewegte sich:
Wenn noch jemand noch hier sässe,
und ihren Arm jetzt an mir läge:
„Sei jetzt offen,
sollst nur hoffen –
die Nacht sei vorbei ‘d ist morgen; -
Komm ich zu dir mit ein Glas Wein!"
Ich bin allein!

Und wenn ein kleines blondes Kind,
nach einem lustigen Spiel, im Wind,
würde den Kopf im Schoss neigen,
die kleine Händ’ in meinem Landen –
so zweifelhaft
und so schreckhaft
die Nacht hätt’ mich boshaft bestraft!
Die Sterne würden auch da sein.
Ich bin allein!

Der Funke kühlt in den Kamin ab,
gibt keiner, der auf Feuer Acht gab;
die warme Glut langsam abkühlt,
das Fenster knistert – das Haus brüllt –
ich hab’, kein Herz
und auch kein Herd,
es stellt sich nie heraus, oh Schmerz! -
Ich bin einsam ‘d, das ist gemein.
Ich bin allein!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólások

ElizabethSuzanne0302 - augusztus 18 2021 21:49:34
Gratulálok
igényes és szép versedhez.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa

KiberFeri - augusztus 23 2021 09:27:20
Toni kérlek, érdekes a gondolatsora eme választottadnak. Jó és tetszik. Örömöm, hogy olvashattalak!
Békássy Helén volt kolléganőnket az Isten nyugosztalja.
Téged Toni: az Isten éltesen!
KíberFeri