|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ül az õsz szomorúan,
Társai közt, de magányosan.
Nem érti a létét,
Az emberek gyûlöletét.
Szembe vele a tavasz,
Mosolyogva reményt ad.
Hozzá kötik a szerelmet,
A megújuló életet.
Egyik oldalán a nyár,
Szíve meleg napsugár.
Folyton kalandokra hív,
És csak örömében sír.
A tél is ott van mellette,
Havat szór a terekre.
De neki is két arca van,
Olykor szelíd, s néha vad.
Az õsznek csak a munka maradt,
Szõlõt szüretel, gabonát arat.
A gyerekek is utálják,
Ekkor kezdik az iskolát.
Próbál ellene küzdeni,
De ritkán sikerül csak neki.
Volt, hogy rügyet fakasztott,
A tavasz meg is haragudott.
Ekkor nyarat kezdett játszani,
De végül az is szólt neki.
A tél következett, de hiába
Az már elõre letisztázta.
Az õsz magába roskadt,
Sírt, csak sírt naphosszat.
A nagy elkeseredésében
Egy virág hullott az ölébe.
A rügy mit tavaszként fakasztott,
Virággá nõtt, míg nyarat játszott.
Nem történt nagy csoda,
De az õszt megnyugtatta.
E pillanatban eltûnõdött,
És a sorsába beletörõdött.
Magányos és szomorú,
De küzdeni fog, amíg tud. |
|
|
- április 17 2008 11:58:54
Az utolsó elõtti harmadik verssszak: ....a nagy elkeseredésében egy virág hullott az ölébe....."
Gyönyörû, amit írtál, és nem véletlen emeltem ki az utolsó elõtti haramdik versszakot, mert azzal támasztottad alá, hogy késõ õsszel még nagyon sok bokor és mostanában még gyümölcsák is hoznak virágot. Ez pedig már a rendes évszakok rendetlenségét mutatja!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 17 2008 14:13:55
Kedves Zsuzsa nagyon köszönöm a hozzászólásodat. Csak még annyit, hogy én pont a "rendetlensége" miatt szeretem az õszt. Bár az is igaz, hogy mostanában ezt már egy kicsit túlzásba viszi... Még1x köszönöm.
Üdv.: Fauszt |
- április 17 2008 20:33:08
[b]Kedves Fauszt...nagyon szép és különleges versed hangulata...kicsit úgy érzem...szinte úgy beleképzelted magad létezésébe...mintha te magad lennél az...talán ettõl van valami egészen egyedi érzés bennem mikor olvaslak...
...magam , nagyon imádom az õszt...szeretem színeit...árnyalatait...sápadtságát és azt az érzést amit áraszt magából...sokszor megerõsítik és alátámasztják a hangulatomat...soha nem húz el olyan irányba...amit általában tulajdonítanak neki az emberek...és ,ha sok esõt is hoz....azt különösen áldásos érzésként élem meg...biztosan ezért is nagyon-nagyon tetszett a versed...
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
