Napkorong

A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
"Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;

Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"

Az árva búsan zengi így
Kinos panaszait;
Felelve rá a téli szél
Üvöltve felsivít.

A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain

Mély nyúgalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sohajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.

Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, - felsohajt,
S mély álomba merűl.

És ím az árva boldogúl,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.

Szive még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott -
Meghaltak kínjai.

Írta: Eötvös József 1813 – 1871

Das erfrorene Kind

Wer läuft noch so Späth in der Nacht
dort draussen im Friedhof?
Die Uhr hat schon zwölf geschlagen,
der Boden schläft auch schon.

Ein Waise Kind läuft hin und her
der Herzt schlägt ihm sehr laut;
denn der, der ihn so Liebte, der
steht nie, und nimmer auf.

Weinend sitzt er aufs Mutters Grab,
der arme Waise Kind:
"Mutter, ach du liebe Mutter!
Komm zu mir zurück, schwind!

Seit dem du hier begraben bist,
seit dem bin ich traurig:
Es gibt niemand in dem Dorf, von
wem ich ein Küsschen krieg;

Gibt niemand, wer sagen würde:
Ich liebe dich mein Kind!
Das Haus ist leer, das Zimmer ist kalt,
mir heizt, nicht mal der Wind.

Ich hier, neben dir begraben,
warum kann ich da liegen?
Arm bin ich und verlassen auch
sehr kalt ist der Winter.

Der Waise traurig setzt es fort
seine leidige Pein;
da antwortet der kalte Wind
sehr laut und ganz gemein.

Das Kind friert sehr und die Tränen
trocknen auf dem Gesicht;
mit Entsetzen schaut jetzt um, doch
rundum nur Gräber sind.

Tiefe Ruhe ist überall
das Stille grauenhaft,
nur der Wind blasst über die Bäume,
und zischend schneit im Wald.

Aufstehen will, aber keins Kraft;
erlahmend legt zurück
an liebste Hügel, – aufgeseufzt,
von tiefem Schlaf erdrückt.

Und der Waise gut gedeihe,
fühlt jetzt ganz wundervoll:
Alle seine Sorgen sind weg;
Träumen als Freund, ist wirklich toll.

Das Herz macht jetzt den letzte schlag,
der Mund lächelt glücklich;
still und ruhig eingeschlafen
die schmerzen sind tot. Endlich.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólások

KiberFeri - October 13 2021 13:35:37
Huh, de szép verset hoztál, nagyon köszönöm, ezt még nem olvastam.
Igen, más olvasmányaimból tudom, hogy még azokban az időben nagyjából így mentek a dolgok. Még bizony nem volt gyermekvédelem se, mindenhol egy székházzal...
Nagyon finoman írta meg az öreg mester, de talán azért jött át annyira, mint ellentét a gyermekhalál...
Küszönöm az olvasási élményt, remélem a németre fordításba is beleírtad a legalább hasonló érzéseket!
Kalapemeléssel:
KíberFeri

Toni - October 14 2021 14:47:29
Köszönöm Feri, az olvasást, és a hozzászólást is, igen megpróbáltam, én nem átírok egy verset, csak mint ahogy George Bernard Shaw is leírta: " Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. " Így hát én sem tudom sajnos Eötvös József magyar versét, ugyanazokkal az érzésekkel németre fordítani, mint ahogy ő leírta, mert azokat a "a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit", lehetetlen más nyelvre lefordítani.....üdv Tóni...

Hozzászólás küldése

Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz

Bejelentkezés

Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.

Mai névnapos

Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz.

Ajánló

Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok

Üzenőfal

Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
24/04/2024 08:23
Szép napot kívánok!

vali75
23/04/2024 18:20
Szép napot kívánok!

Murak Tibor
22/04/2024 20:42
Szervusztok Szerzőtársak!

vali75
22/04/2024 19:32
Szép estét kívánok!

hzsike
22/04/2024 18:05
Szépséges délutánt mindenkinek!

vali75
21/04/2024 23:18
Jó éjszakát kívánok!

rapista
21/04/2024 19:18
Jó éjt! Holnap jövök!

vali75
21/04/2024 19:14
Szia István! Örömmel làtlak újra az oldalon. Remélem jól vagytok.

vali75
21/04/2024 19:09
Szia Tibor! Írok pü-t.

rapista
21/04/2024 19:08
Visszaállt! Valika! Köszönöm szépen! üdv

rapista
21/04/2024 19:07
Hová lettek a bejegyzéseim?

rapista
21/04/2024 19:04
Valika! Zszs nevet a prózánál nem tudom kiütni a novellám előtt! Valaki betagadt! Köszönöm szépen!

rapista
21/04/2024 18:43
Most küldök egyet! üdv

rapista
21/04/2024 18:37
Jó napot, lányok, fiúk!

Murak Tibor
19/04/2024 19:01
Jó helyen járok, ha itt vagyok? A Napkorong volt az első internetes portál, ahova beküldtem a verseimet, de akkor még itt nyüzsgés volt. Mi történt, mi ez a nagy csend?

Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.

	44876179 egyedi látogató

	Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes