Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMájus 22 2022 12:34:13
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,205
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Takács Ilus: Cziprus ág egy sírra / Zypern-Zweig auf einem Grab
Toni


Cziprus ág egy sírra

(Évfordulóra.)

Csöndes nyári alkony terül el a tájon,
Szellő rezgeti a levelet az ágon,
Hallgatom merengve.
S mig a homály egyre, mindjobban terül szét,
Közelmúlt időkből méla gyászos emlék
Merül föl lelkembe.

Bus harangszó kondult nehéz gyászt hirdetőn :
»Elhervadt szép virág nyugszik a terítőn
Örök álmot alva!«
S az igaz részvétnek, melyet a hir vert föl.
Emléke visszhangként csendül im lelkemből
E bánatos dalba.

Kedves ifjú leányt tettek le a sírba:
Könnyzáportól ázott virággal telt sírja;
Igaz részvét könnye
Fakadt föl a szívből, ellepve a szemet;
Zokogás verte föl a halotti csendet
Künt a temetőbe!

Minden szem könnyezett, minden sziv úgy fájt ott,
Hisz oly szomorú az, ha nyíló virágot
Szakit le a végzet;
Kivált kinek éltét hő szeretet fénye,
Ragyogta át és csak örömet igérve
Várt reá az élet.

Mint bálványozták őt, mennyire szerették!
Vágyait, tetszését gyöngéd gonddal lesték;
Szülő, testvér, rokon,
Azon igyekeztek és csak arra vágytak,
Hogy szüntelen derült mosolyt láthassanak
A kedves ajkakon.

Átölelte éltét rajongó szeretet,
Mégis szerény volt ő, a milyen csak lehet
Nemes ifjú kedély;
Szelíd méltósággal élte ifjúságát,
Emlékét ez tiszta fénnyel ragyogja át
S jóságáról beszél.

És ha volt lelkének szép reménye, álma,
Hiven őrizte azt, szivébe elzárva
Elrejtette mélyen!
Élete zajtalan, tevékeny, derült volt;
Övéit ölelő szerelme sugárzott
Komoly szép szemében !

Annyi szép reménynyel, biztató életet,
Oly korán elhagyni miért, miért kellett?
Így volt elrendelve:
És ő tudta sorsát, tudta mi vár rája;
Végzetét szelíden, megnyugvással várta,
Békével szenvedve.

»Liliomhullás volt« lassú »hervadása!«
Elrejtőzve hervadt, hogy senki ne lássa;
S úgy éljen emléke
Barátai között, mint a mig körükben,
Örült az életnek, mely annyi reménvnyel
Mosolygott elébe.

S mikor már csöndesen a térítőn feküdt,
Halvány szép homlokán valami elterült;
Egy néma bús panasz! ,
Mintha mondta volna: »mért kellett oly korán
Eltávozni innen, életem tavaszán,
Mikor oly szép volt az?«

Lelke most már fönt, az angyalok köréből
Néz le szerettire, imádkozva értök
A fényes magasba’!
S virággal borított, csöndes sírja felett
Ott lebeg szüntelen a néma kegyelet
Hófehér galambja.

Takács Ilus ???

Zypern-Zweig auf einem Grab.

(Auf das Jubiläum.)

Ein ruhiger Sommerabend sank auf das Land,
lautlose Brise vibriert das Blatt auf dem Ast,
höre zu versonnen.
Dunkelheit breitet sich aus in der Umgebung,
eine melancholische Trauererinnerung
die Seele gewonnen

Trübe Glockenschlag verbreitet Trauerkumme':
»Auf der Decke ruht eine verwelkte Blume
in ewigem Traumschlaf!«
Zu dem Beileid, das die Nachricht ausgelöst hat.
Der Gedanke wie ein Echo in Seele hallt
wie trauriges Lied traf.

Hübsches junges Mädchen wurde ins Grab gelegt:
Auf dem Grab tränenüberströmter Blumen legt;
trän’n des wahren Beileids
ergoss sich aus dem Herz und bedeckt die Augen;
schluchzen durchbrach die Todesstille dort draussen
des Friedhofs Trauergast!

Jedes Auge weinte, jedes Herz schmerzte dort,
es ist traurig, wenn blühende Blume verdorrt,
das Schicksal niederriss;
besonders deren Leben von Wärme ‘d Liebe
glühte und versprach nur freudige Auftriebe,
was das Leben entriss.

Alle haben Sie vergöttert und liebten sie!
Alle ihre Wünsche für war wie Magie; für
die Eltern ‘d die Kinder.
Sie haben es versucht ‘d wünschten ihr im Leben
ein unendliches Lächeln immer zu sehen
auf den schönen Lippen.

Ihr ganzes Leben wurde umarmt mit Liebe,
sie war so bescheiden, umgeben von Tiere’
edles junge Gemüt;
sie lebte ihre Jugend mit sanfter Würde,
schiente ihr das Licht immer ohne Hürde
von Freundlichkeit bemüht.

Wenn ihre schöne Seelenhoffnung von Schmerzen
getreu bewachte es geschlossen im Herzen,
sie hat es tief versteckt!
Ihr Leben war geräuschlos, langsam verarmte;
ihre Liebe, die ihre Liebste umarmte,
in schöne Augen steckt!

Mit so viel Hoffnung ermutigenden Leben,
warum, ach warum musste sie so früh gehen?
Es wurde so bestellt:
Sie kannte ihrem Schicksal, sie kannte ihr Geschick;
‘d das Ende erwartete sie mit Zuversicht
dem Schicksal mutig stellt.

«Fallendes Linienblatt», das langsames «welkte! »
Versteckt verdorrte, dass es ja keiner merkte;
das im Rückblick so blieb.
Unter ihren Freunden, so wie sie immer war,
hat dem Leben gefreut mit vieler Hoffnungsschar,
sie lächelte so lieb.

Und als sie ruhig zwischen den Bekehrten lag,
etwas auf ihrer blassen schönen Stirn verbarg;
so ein stilles Leiden!
Es war, als hätt’ sie gesagt: «Sag mir, weswegen
muss ich von hier weg, im Frühling, meinem Leben,
es wär’ schön zu bleiben? »

Ihre Seele ist jetzt oben, in dem Engelskreis,
sie schaut herab auf ihre Liebsten, ‘d betet heiss
dort im Himmelslaube!
‘d über Ihrem stillen, mit Blumen vollen Grab,
da schwebt die stille Gnade pausenlos herab
als schneeweisse Taube.

Fordította Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
Manon - október 26 2021 10:48:34
Nagyon-nagyon szomorú, szép vers, ízes régies szavakkal.smileysmiley
KiberFeri - október 26 2021 12:52:29
Toni kérlek örülök, hogy ezt a művet idehoztad, mert nagy élmény volt olvasnom!
Tetszik! És mint tudod, kedvelem a régiségeket.
KíberFeri
Toni - október 26 2021 18:09:42
Köszönöm Manon, igen akkor még volt az embereknek annyi idejük, hogy kimondják a szavakat, az egyikversemben így hangzik, egy versszak:
Apa, sajnos már csak az öreg
öreglány lett már az anyából,
zacsiból vacsizik a bunkó
és diszkoba megy a csaj most.
...üdv Tóni..
Toni - október 26 2021 18:13:31
Kedves Feri, azt hiszem nem vagyunk egyedül aki a régiségeket szereti, reméljük szaporodnak is ,indennap. Hiszen ma már mi is a régiségek közé tartozunk...üdv Tóni...
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2022. május 22. vasárnap,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
22/05/2022 09:22
Jó reggelt kívánok mindenkinek!

Helen Bereg
21/05/2022 20:17
Szép hétvégét Mindenkinek! smiley

Manon
21/05/2022 11:11
Kellemes pihenést mindenkinek!

KiberFeri
21/05/2022 10:26
Jó hétvégét kívánok mindekinek!

Helen Bereg
20/05/2022 17:59
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
20/05/2022 06:54
Kellemes napot mindenkinek!

Helen Bereg
19/05/2022 20:10
Szép estét Koronglakók! smiley

vali75
19/05/2022 12:49
Szép délutánt kívánok!

Manon
19/05/2022 07:17
Szép reggelt Napkorong!

Helen Bereg
18/05/2022 20:09
Szép estét Mindenkinek! smiley

Manon
18/05/2022 08:01
Szép reggelt mindenkinek!

Helen Bereg
17/05/2022 18:48
Szép estét Napkorong! smiley Szia Vali! Összeakadtunk. Nem láttalak.

vali75
17/05/2022 18:46
Szép estét mindenkinek!

vali75
17/05/2022 18:46
Szia Ica! Szerkesztettem volna, megelőztél.

KiberFeri
17/05/2022 15:28
Üdvözlök mindenkit!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes