|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Költő a konyhán
Az ablakon besüt a nap.
Verset írjak? Vagy menjek el?
A tavasz hív. De szól a munka:
Mit bámulsz? Most dolgozni kell!
Nézz csak oda az ágy alá,
nézz a piszkos edényre,
szekrény mögött lapul a por
s verset főzöl ebédre?
Nógasd napszámos két kezed, hogy
seprűt ragadjanak
s táncoljon a mosogatórongy
gyors ujjaik alatt!
Hát persze, másra nincs idő
és már kedv sincs elég tán.
Nagyságos asszony a nevem,
de a kezem cselédlány.
Lecsúsztál - gondolom nevetve -
proli nagyságos asszony!
Lánykorodban csak zongoráztál,
ültél a Duna-parton,
vagy, míg az apád dolgozott,
bújtad a könyveket
s nem tudtad, hogy az idő egyszer
csak munka s pénz lehet.
Az ablakon besüt a nap.
Sirassam, aki voltam?
Eh, élni kell! Dalolni kezdek
és minden újra jól van.
Péntek: tésztanap. Ez a fontos!
Ma csusza lesz ebédre!
Liszt ide, tojás! Mégis úr,
ki a magi cselédje!
Gyúrom a tésztát, nő, dagad,
jó friss szag száll belőle,
belegyúrom a napot is,
hogy csak úgy ragyog tőle.
Napfény, te aranyos jövő,
ragyogj egész napomra,
ragyogjon tőled a sötét
földszinti szoba-konyha!
Csak vesszen, ami elveszett,
más sorsa még kutyább:
de jön a tavasz és dalol
bennem az új világ,
az új cseléd, aki többé
nem hajt már derekat,
legfeljebb a dézsa előtt,
ha súrol egy fazekat.
Mikes Margit 1938
Dichter in der Küche
Durch das Fenster scheint die Sonne.
Gedicht schreiben? Oder stapfen?
Der Frühling ruft. Der Arbeit spricht:
Was glotzt du? Jetzt musst du schaffen!
Schau nur hin, unter dem Bett,
schau das schmutzige Essgeschirr,
hinter dem Schrank liegt der Staub,
‘d ein Gedicht, für den Mittagstisch?
Treib die beiden Taglöhner Hände,
sollen die Besen schwingen
der Waschlappen soll schneller tanzen
unter den flinken Fingern.
Tja, eben, für anders keine Zeit
‘d Laune gibt es keine gar.
Die gnädige Frau, heisse ich,
aber der Hand, ein Mägdlein war.
Runtergerutscht – denk ich lachend -
Prolet gnädige Frau!
Als Mädchen hasst Klavier gespielt, an
Ufer sitzend an Donau,
bis der Vater arbeitete,
hast du nur gelesen
hasst damals noch nicht gewusst, die
Zeit, Arbeit ‘d Geld, gewesen.
Durch das Fenster scheint die Sonne.
Beweinen, was gewesen war!
Leben muss halt, ‘d fange ein Lied an
bis alles wieder glasklar.
Freitag: Nudel Tag. Das ist wichtig!
Fürs mittags gibt es Fleckerl!
Mehl und Eier! Doch ist man der Herr,
wer ist, der eigene Diener.
Knete den Teig, es wächst, geht auf
es duftet frisch, so wunderbar,
ich knete sogar die Sonne rein,
es glänzt ja, so sonderbar.
Sonnenschein, du goldene Zukunft,
strahle für mich den ganzen Tag,
du sollst überstrahlen, die dunkel
Küche und den grossen Saal.
Dass verloren, ist verloren,
anderen geht noch böser:
Aber der Frühling kommt und singt
in mir, die Welterlöser,
die neue Magd, die tut nie mehr
die Teile so tief sinken,
allerhöchstens vor dem Bottich,
wen den Topf will richten.
Fordította Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- november 14 2021 15:59:18
Huh! De nagyon jó vers, nagyon életszagú és realizmust sugárzó. Ügyes munka.
Klassz élmény volt olvasnom, köszönöm!
Elismeréssel:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
