|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A vég után
Elhitetem magammal olykor,
Hogy sorsom az elődök sorsa.
Ha elromolt tüdőm, gerincem,
Bejutok én is a sorba.
Sok szépet írnak majd felőlem
És kapkodni fogják a könyvem,
Sőt, hogyha lesz egy kis szerencsém:
Síremlékhez juthatok könnyen.
Megtesznek a magyar költészet
Korán lefutott csillagának,
Ki sok reményt cipelt magával
S kiért jogos a könny, a bánat.
»Mi lehetett vón' még belőle?...«
Majd fogja a riporter írni;
Szóval: lesz majd csőstől dicsőség,
Nincs hát okom panaszra, sírni...
...De azután eszembe ötlik:
Pár kurta sor, mit eddig írtam,
Néhány könnycsepp... Milyen kevés ez
És fél lábam immár a sírban.
Nem olvassák, el is felejtik,
Velem együtt hal meg e pár sor;
Az életrajzom ennyi lesz csak:
Született és meghalt a jámbor...
1899. november 23
Ady Endre 1877 - 1919
Nach dem Ende
Ich lass mich manchmal gerne glauben,
dass mein Schicksal das Schicksal des Ahnen.
Wenn meine Lunge, Rücke krank wird,
ich beweg mich in gleichem Rahmen.
Sie werden viel Schönes schreiben
‘d sie werden meine Bücher kaufen,
sogar, wenn ich etwas Glück habe:
kann auch an einem Grabmal glauben.
Sie machen mich von Ungarn Poesie
früh untergegangenen Lauf Star,
der, der so viel Hoffnung gehabt hat,
‘d ist gerechtfertigt für Tränen gar.
„Was könnte es sonst aus ihm werden? …"
wird von ihm ein Reporter schreiben;
also: Es wird noch viel Ruhm geben,-
keinen Grund zu beschweren, Weinen. …
… Aber später kommt mir in den Sinn:
Ein paar Zeilen, was ich bisher schrieb,
ein paar Tränen … wie wenig ist das?
‘d mit einem Fuss, steh’ schon im Abstieg.
Sie lesen nicht, oder vergessen,
diese paar Zeilen sterben mit mir;
mein Werdegang wird nur so viel sein:
Der Fromme wurde geboren, ‘d starb hier. …
23 November 1899
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
