Szóljon már,csak szólna már valaki!
Érintsen meg, hogy legyek végre az aki!
Viharvert sorsomnak legyen már célja!
Igaz sem volt soha egy szavad se,
szerelem, te ócska céda!
Haragszom rád, hazug vagy, mert
megcsaltál.
Rád találtam, szóltál hozzám, s
utóbb elhagytál.
Megbocsátanék, ha tudnék, ha
tehetném.
Megbocsátanék, ha bûneidet sorra
feledném!
Megtenném! Kérned sem kéne tõlem!
Akaratom vas bilicsedtõl erõtlen.
Szívem börtönben. A kulcsa is nálad
Hogy magányban lakja örökkön várad!
Egyedül vagyok, de ezért még megfizetsz!
Bár, van úgy, hogy hetekig nem szólok
senkihez!
Hetekig nem szeret, nem szól hozzám
senki!
S ezt nem hetekig, évekig nem tudom
feledni!
marica - április 18 2008 10:26:52
Kölönös erõvel személyesíted meg a történéseket a z érzéseket.
Magát a sorsot!
Borzalmas ennyi kín öüsszetömörítve. nagyon átérzem a hangulatát a versednek.
Üdv: marica
Torma Zsuzsanna - április 18 2008 10:42:28
Jó lenne, kedves Shakraf, ha aza valaki szíved börtönébõl végre kiengedne!
Sajnálom, hogy ennyire szomorú vagy!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - április 18 2008 14:51:18
Szépen formába öntötted a bánatod. Gratulálok hozzá.
