|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Dalnoktársaimhoz
Ez a vén föld: régi zárda!
Be rideg haj! be komor!
Ki tűrhetné, ha nem volna
Benne szép lyány, édes bor!
Dalnoktársim! e zárdában
Én vagyok a fő apát!
Vígan, szerzetes barátim!
Fel, fel, ki-ki poharát!
Bort s szerelmet! az öröm e
Sötét földön úgy pirul,
Mint a rózsa, mit a barát
Titkon kámzsájára szúr.
Bor s csóktól a mámoros szem
Itt a föídön mennyet lát;
Botlunk bár, ha forró szivből
Eredt, — iston megbocsát!
Vígan! míg bort ád a pohár,
S a szív édes örömet.
Maholnap a sír : e sötét
Csuklya, ürébe temet.
Dalköltők! mi e zárdában
Szegénységet esküvénk!
Kincs helyett: bor, dal, leányka,
Mirtus, — ennyi a miénk!
Sírunk fáján zöld repkénytől
Fedve nyugszik majd a lant,
S mi, borág és rózsalombbal
Koszorúzva ott alant.
Szemere Miklós 1856 – 1919
An meinen Poesiebegleitern
Die Erde ist: alter Stift!
Es ist so kalt und unfein!
Kein Mensch erduldet es lind
ohne Mädchen, ohne Wein!
Dichter Freunde, in diesen Stift
ich bin hier der Ober Abt!
Glücklich sind meine Mönch Freunde!
Hoch, hoch, mit der Gläser, halt.
Wein `d Liebe! Die Freude daran
auf der Erde uns erweckt,
wie eine Rose, dass ein Freund
still auf seine Kutte steckt.
Von Wein `d Kuss berauschten Augen
an dunklen Erde aufkocht;
wir stolpern zwar, wenn aus Herz kommt,
das vergibt uns, auch der Gott.
Froh sein! Bis der Glas uns Wein gibt,
und das Herz mit Freude weckt.
Eines Tages uns das Grab, mit
Nebelkappe zugedeckt.
Liederdichter! Wir im Kloster
Armut ist unsere Kunst!
Anstatt der Schatz: Wein, Lied, Mädchen,
Myrten, das gehört hier uns!
Am Grabmal mit grünem Efeu
die Laute liegt dort bedeckt,
wir werden mit Borretsch `d Rosenholz,
unten umkränzt und gereckt.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- december 21 2021 16:31:31
Hm, érdekes vers, nagyon életszagú és élmény volt olvasnom!
Maradok tisztelettel:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
