|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Erdõ sûrûjében a lomha patak,
Kiásva a medrét tovább halad.
Besüt a fák levelein a Nap sugara,
Bújócskát játszik minden aranya.
Patakban csobognak a sikamlós kavicsok,
A hangjuk tova száll, ahogy csobog, és locsog.
A bokrok felé hajolva integetnek,
Ki találja meg, benne a legszebb kincset?
Megtaláltuk a legszebb követ,
Amit a víz maga elõtt görget.
Hömpölyögve most partot ér,
Milyen sima, míly' fehér.
Felemelem, zsebreteszem,
A zsebemben melengetem.
Megszerettem, hazaviszem,
Polcról ragyog az én kincsem.
Vigyázva babusgatom, mint az aranyat,
Nincs még egy ilyen kõ, ami nekem maradt.
Õrzöm, mint még senki mást,
A pataktól emlékem marad hát.
Megõrzöm, átadom fiamnak,
Emlékét a kis erdei pataknak..... |
|
|
- április 18 2008 12:29:59
Jó kis verset írtál, és semmi szerelem, megy ez neked,csak így tovább! |
- április 18 2008 19:01:28
Kihagytam "pár napot" s írásod így megváltozott? Jó lesz ez is, hangulatos! Folytasd Kormi!  |
- április 18 2008 21:25:00
Egész meglepõdtem én is - Kormi nem szerelmes verset írt! Hangulatosan tükrözõdik benne a természet szeretete (az is jó téma!) Fog az menni...
Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 14. kedd,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
