Huncut s csalfa az élet
tudom az álom nem váll valóra
mégis kapaszkodtam valódba
Ó csak képzeltelek!
Nem kell többé hazug mosoly, becsapott szó
Már nem csap be szavad leveheted álarcod
Mutasd valód vajon ki voltál? Most megtiportál?
De én csak képzeltelek!
Ha függtél is tõlem most a lánc elszakadt
szabad vagy, most szárnyalhatsz
De nem tudsz, mond mi a vétkem? Szárnyadat szegni nem kértem?!
Vajon képzeltelek?
Te nem is éltél csak képzeltelek lélekként éreztelek
csak kitaláltam hogy létezel,lélegzel,vajon érzel-e?
Talán nem képzeltelek.
Nem másíthatok ha döntöttél
s nem várok rád örökké
Már tudom nem csak képzeltem léted
de bár sose ismertelek volna téged.
denes - április 18 2008 16:45:48
Elkeseredettséget és csalódottságot sugároz a vers, ahogy a valóság és képzelet határán bolyong.
Eve - április 20 2008 14:54:00
Kedves Tintin!Én is éreztem már úgy mint te!Egyszer fel kell ébredni az álomból s szembenézni a valósággal akár milyen rossz is.Jobb késõn mint soha!Üdv:Eve
